Dátum: 2003. február 24., 0:02
Feladó: Tepliczky István --
Tárgy: Oracsbitu 2002 - XII.
Oracsbitu 2002 - XII.
Sétagurulás Gyimesben - július 23-a
Hajnaltájt egy jókora záporra ébredtünk - lent a csűr "földszintjén"
csak a hanghatása volt markáns, de a csűrpadlásra a lyukakon rendesen
be-betalált egy nagyobb vízcsomag-darab, így arrébb-arrébb kellett
"hernyózniuk" a hálózsákjukban egyeseknek. Azután nyugi lett, így csak
a már megszokott reggeli állatsereglet ébresztett. No meg Bakó Misi
telefonja, aki elvonatozott hozzánk biciklistül, hogy a következő két
napban velünk tekeregjen Gyimesben. Amikorra összeszedtük egymást, s a
társaság is összekészült volna, egyszerre hihetetlen fekete felhők
kezdtek érkezni észak felől! Túránk eddigi - nem igazán
csapadékmentesnek mondható - szakasza alatt még nem láttunk ilyen
fekete fellegzetet!!! Jellemző, hogy fényképezőgépemmel, amely többször
bizonyította konrasztkezelési képtelenségét ilyen esetekben, igen
hatásos módon sikerült megörökíteni a látványt. Amikor fölénk ért a
rendszer, persze a felhőszakadás sem maradt el. Ennek ürügyén ismétcsak
dél lett az indulásból, pedig mi akartunk volna... (Akartuk volna?)
Elbúcsúztunk hát kedves vendéglátóinktól, s Csíkrákost kelet felé
hagytuk el egy átkötő földúton - ami persze teljesen megszokott,
hivatalos útvonal, még kamionok is járnak rajta. Egyenesen a Gyimesbe
átvezető völgyet céloztuk meg. Ennek elejénél egy hatalmas völgyzárógát
duzzasztotta fel a nevenincs patak vizét - állítólag ez szolgálja
Csíkszereda ivóvízkészletét. Mellette egy kis villamos erőmű is
létesült, de ahogy a patak vízhozamát néztük, az áramnak fordítva
kellett folynia... :-) A Gyimesbe átvezető főútvonal végre normális
aszfaltút volt, a térképen pirossal jelölve. Gondoltuk, lesz rajta
bőven forgalom. Ehhez képest igencsak meglepődtünk, hogy csupán pár
percenként ha elvonszolta magát egy-egy autó. (Szűkebb hazánk bármelyik
mellékútján nagyságrendekkel nagyobb a forgalom egy átlagos hétköznapon
napközben.) A táj persze errefelé is gyönyörű, az élményt a felfelé
tekerés-tolás szenvedése sem árnyékolta be nagyon.
Az 1200 m-es magasság közeli hágón persze csodálatos panoráma nyílt
mindenfelé. Kipihegtük magunkat, utána gyors gurulást kezdtünk, mert
ezúttal a szokásos napi sópótló porlevest az autósok a nagy szél miatt
miatt kissé lejjebb, egy kis ortodox kolostor mellett főzték meg.
Lelkesen nyeltük, amikor megérkezett a soronkövetkező égi áldás.
A biciklis nép egy része bekéreszkedett a kolostortemplomba a pópákhoz
- íme, élmény minden kilométeren!
Gyimes a Tatros-patak hosszú völgye mentén elterülő településsorozat.
Nagy számban lakják a Kárpátok vízválasztóján kívül "került"
magyarajkúak, a csángók. Külön kis mikrovilág - amely az állattartáson
kívül nem is tudom miből élhet. Talán egyre inkább az
"érintetlenségéből", az idegenforgalomból? (Ennek jeleit egyre inkább
látni lehetett - de persze még ne "szállodakomplexumokra" gondoljunk.)
Az utolsó felhőszakadásocska hosszban kissé szétzilálta a társaságot,
jómagam a legvégére maradtam, de hát nem volt hová sietni. Szép lassan
"gravitációsan" gurultam lefelé, közben csodálkoztam, gyönyörködtem a
tájban és a látnivalókban, s rengeteget fotóztam.
Jó 15 km-t kellett gurulni a hágó után Felső-, Középlokon, Gyimesbükkön
majd Palánkán keresztül a néhai magyar határ eléréséig. Egy Tatroson
átívelő vasúti híd mellett egy néhai tipikus magyar őrbódé található,
mellette lépcsősor vezet fel a dombra. Felmászva rá, jól látszik még
ennyi év után is a határsáv nyoma. A hely egyébként elhagyatott és
elhanyagolt, mégis meglepően nagy volt a (természetesen magyar)
turistaforgalom. Én csodálom, hogy a nyomokat az illetékesek nem
igyekeztek minél inkább eltüntetni. Persze ettől a történelem még nem
változik meg...
Szállásunkig, amely Sötétpatakán volt aktuális, jó 10 km-t kellett
visszakapaszkodnunk. Közben gyönyörű derült idő lett, fantasztikus
fényjáték tette még emlékezetesebbé a délutánt. A fogadó, ahol vendégül
láttak bennünket, bent, egy oldalvölgyben, bővízű, kristálytiszta,
csobogó patak mellett állt - mindazonáltal eléggé puritán környezetben.
Vele szemben egy fürdő épülete állt, hevergésünk pedig új, egy tisztán
fából készült, építés alatt álló, de jól berendezett faházban volt -
egyébként egy fatelepen. Kaptunk vacsorát, helyi hangulatú gulyás
képében, vadhúskolbásszal, amelynek némelyike csak enyhén volt avas.
:-) De nagyon jól esett így is.
Vacsi után irány a fürdő, amely kicsit meglepett valamennyiőnket. Engem
leginkább a 60-as évek magyarországi "tisztasági fürdőire" emlékeztetett
- egy-két élénk gyermekkori emlékképem maradt róla, de a nálamnál
fiatalabbaknak, gondolom, nem nagyon. A patakon egy kis malomkerék
működött (ha kézzel "berúgták"), amely egy kis maszek szivattyúval
pumpálta a vizet a fűtőházba - ennek sűrű füstje az egész völgyet
bejárta, még szerencse, hogy helyi "ökofával" üzemelt. :-)
A langyosított víz jó sárga, vasas, borvízszerű, állítólag gyógyvíz.
Ezt kellett (volna) a pár szobában elhelyezett jókora kádakba
beleengedni lubickolás végett. Klasszikus zuhanynak nyoma sincs.
Többünknek komoly higiéniai aggodalma támadt a rendszer láttán, így
inkább a tisztálkodás valamilyen más gyors technológiáját választották.
Én megkíséreltem a csobbanást - utólag megállapíthatatlan, hogy az út
vége felé rajtam kijött néhány bőrpötty feltűnése ezzel, vagy melyik
más immunológiai támadással hozható-e összefüggésbe. A fürdés után
márcsak a gyors álomba szenderülés volt hátra, a friss - mintegy
1000 m-es magasságú levegőben - nem voltak alvási problémáink.
(folyt. köv.)
(A biciklitúra képanyaga napról napra követhető a Magyar Csillagászati
Egyesület - http://www.mcse.hu - oldaláról elérhető linken.)