Dátum: 2003. február 24., 12:57
Feladó: Keszthelyi Sándor --
Tárgy: Csillagaszati ko(szo)nyvismertetesek 189.
MÁRAI Sándor: Történelmi regények. I-II. kötet.
Rómában történt valami. Harminc ezüstpénz.
Erősítő. Ítélet Canudosban.
(Budapest) 2002. Helikon Kiadó. Sylvester János
Nyomda KFT. 354 + 321 old. A két kötet
ára: 2900 Ft.
Kapható a könyvesboltokban.
A két kötetben négy regény van. A II. kötet 5---181.
oldalán olvasható az "Erősítő" című, amely
Giordano Brunoról szól. Márai 1974-ben írta,
Salernoban. Most jelent meg először
Magyarországon.
Eleinte idegesítően egysíkú a regény: az
1598-1600-as évekbeli Rómában egy kezdő, de
tanulni vágyó inkvizítor élményeit, apró-cseprő
gondjait olvashatjuk. Nehezen mennek a dolgok:
makacsok az eretnekek, drága a tűzifa, a
lakosság meg-nem-értése is sok keserűséget okoz
szegény inkvizítor-tanoncnak. Lassan megismeri
a Rendszer működési mechanizmusát, beletanul
nehéz szakmájába, megállja helyét bárdolatlan
kollégái között. Még a záróvizsga van vissza,
utána visszamehetne hazájába: emelni a spanyol
inkvizíció szakmai színvonalát.
Még kikísér 1600. február 17-én hajnalban a
Compo de' Fiori-ra egy eretneket. Kicsit
különösnek találja, hogy a szerencsétlent hét évig
győzködték, mert olyan különös tanokat hirdetett
a mozgó Földről, a Napról, a végtelen
világmindenségről, a más csillagokon lakó
emberekről - ennyi téveszme szakmai
megcáfolására sok időt és fáradtságot kellett
fordítaniuk.
És akkor, a különös tartású és viselkedésű, már
máglyára kötözött páciens tekintetében,
szemében: meglát valami mást: csendet,
nyugalmat, értelmet, a másik igazságát, és a
saját elfuserált életének tükrét. Azután, mintha
az elhamvadó halálraítélt lelke átszállna belé:
megvilágosodik, megért mindent, átváltozik.
Egyenlőre csak belülről.
Szép jelenet, ahogy utána beszámol Bruno
kivégzéséről Bellarmino kardinálisnak. Együtt
tépelődnek a csillagász életéről, világjárásáról,
gondolatairól, könyveiről, haláláról. Bellermino
már aznap tudta: hibát követtek el a
megégetésével! (Még megéri, hogy 10 év múlva
ő is belenézhet Galilei távcsöveibe, és a saját
szemével láthatja: a kopernikánus Giordano
Brunonak volt igaza!)
Az inkvizítátor főhösünk, aki immár tisztán látja
környezetének totálisan torz rendszerét: menekül
Svájcba, a szabad világba, ahol értelmesen
gondolkozhat, szabadon írhat, nyomtathat, vitázhat
az ember. Még ha napi kenyerét: szorgos és
némileg bizonytalanabb munkával kell is
megkeresnie.
Persze, hogy ez a könyv sem csak arról szól,
ami soraiban olvasható. Minden embertelen,
egysíkú, erőszakos rendszert vagy hatalmat
egyaránt ítél el.
Látni a kassai Márai Sándort,
ahogy egy totális rendszer elöl Itáliába menekült.
Itt a Compo de' Fiori-ra látogatva tépelődik:
jól tette-e, hogy otthagyta a biztos rabságot a
bizonytalan szabadságért. Érdemes kinn
maradnia?
Látni még: e sorok íróját is, ahogy a
Galilei-emléktúrán kilátogat Rómában a
Compo de' Fiori-ra, megnézi a teret, és Giordano
Bruno szobra alatt --- tépelődik ugyanerről. De,
akkor már: 1989. április közepe van, a levegő
egyre frissebb. Érezni, hogy nagyon hamar itt a
tavasz...
(KSZ)
Keszthelyi Sándor (Köszö)