Dátum: 2003. február 25., 11:20
Feladó: Tepliczky István --
Tárgy: Oracsbitu 2002 - XIII.
Oracsbitu 2002 - XIII.
A Keleti-Kárpátok hegyei között - július 24-én
Reggelre azt álmodtam, hogy Zalatnay Cini nálunk, otthon, a szülői
házban vendégeskedett, és playback-ről nagyon kellemes, dzsesszes
dallamokat énekelt folyamatosan, nem a szokásos hülyeségeit. Kissé ciki
volt, hogy csak ketten-hárman alkottuk a nézőközönséget, de engem ez
egyáltalán nem zavart, egy hosszú listával a kezemben pipálgattam az
elhangzottakat... :-) Az év más időszakában, amikor csupán 5-6 órákat
alszom zsinórban, ritkán adatik meg, hogy az álmok tudatosodjanak.
Az oracsbitu alatt 7-8 órák is összejöttek, hála a tekerés
"narkotikumának".
Sejtettük, hogy nem könnyű nap vár ránk szerdán - a térképeket
nézegetve a különböző kiadások a különböző utakat erősen különböző
minőségűeknek tüntetik fel. Annyi viszont biztos, hogy jóra (szilárd
burkolatra) nem számíthattunk. A szokásos délidőben nekilódultunk hát,
s Hidegségpatakánál északnak fordultunk. Sok-sok kilométeren egymást
érték a fából készült házak, hatalmas portákkal, s a hozzá tartozó
(természetesen laposra legelt) jellegzetes domboldalakkal. Az egyik
domboldalon egyszercsak megpillantottunk egy vadiúj, 2000-ben épült
katolikus templomot - modern, hazai (mo-i) dizájn szerint. Hehe, még a
kivilágításra szánt reflektort helyét is előkészítették - de nem
szerelték fel. (Vagy már ellopták?) Nemcsak a kultúrát, de a
fényszennyezést is exportáljuk?
Ezt követően egy még alsórendűbb földútra tértünk rá, de még ezen is
lehetett volna jól autózni. (Sajnos az autós különítmény a kalandot nem
vállalta, a 30-40 km helyett képes volt "körbemenni" betonúton,
130 km-t is megtéve. Emiatt pl. nagyon hiányzott a koradélutáni forró
porleves is...) Szép lassan felkaptattunk (vö. tolacsbitu) egy nagy
vízválasztóra, gyönyörű erdők között. A zötyögtető köveken Balog Jani
csomagtartója mindörökre megadta magát. A klasszikus spárgás
technológia azonban a szokáshoz híven kiválóan remekelt! :-) A mintegy
1200 m tsz. fel magasságig felnyúló vízválasztó tetejéről messzi
hegyeket pillantottunk meg - nem mindenki által gyanítva, hogy ma
legalább odáig kell eljutnunk, ha nem épp tovább...
Egy kis legurulás után letértünk egy, még az előzőnél is alsórendűbb
útra. Sok apró pocsolya és sár után ismét felfelé ívelt a terep -
még az előzőnél is nagyobb toláshalmazt kiváltva. A 1300 m fölötti
hágóról körültekintve mostmár egészen közel látszottak a hegyek. (Jó
párás idő révén nem igazán működött a távolságbecslősdink.) A
legurulás viszont pár perc alatt lejuttatott bennünket egy hosszú
völgybe, közvetlenül a nagy hegyek alá. A lelégzetünk szinte elállt,
jómagam majdnem felbuktam, bámulván szemben a látványos
sziklaalakzatokat. Bakó Misi biciklivel tesztelte le a patak
mélységét ("kerékmosás" fedőnéven), sikeresen a tengelyig merülve.
Rendes volt, a fotó kedvéért megismételte. Birkák, libák, bocik és
pacik nézték vonulásunkat, s néhol még a helybéliek is kimerészkedtek,
tátott szájjal.
Azután az út egy kicsit elhagyta a patak közelét, megjelent a
Szentséges Térerő, s rögtön meg is szólaltak a mobilok. De a
visszaráncigálás a technojelenbe még nem sikerült, visszagurultunk a
patak mellé, amely hirtelen bekanyarodott egy klassz sziklás szurdokba.
Lestünk nagyokat, keresgettük móricka-térképeinken, ugyan hol is
játhatunk. Azután ahogy jött a szurdok, úgy tova is állt, egyszercsak
fel kellett gurulnunk egy hirtelen vízválasztóra, majd a túloldalt le
egy "ugyanolyan" völgybe. (Körben a nagy hegyek persze maradtak.)
A végjáték kemény: hosszú és kitartó emelkedés után megérkeztünk fel,
a Gyilkos-tóhoz.
A kocsis különítmény ez idő alatt elfogadható szállást keresett
lelkesen. Sátorozni is lehetett volna ötletszerűen, de annyira hideg
és nyirkos volt minden, hogy mi sem ellenkeztünk valami fedett hely
ellen. A végeredmény csak kicsivel volt jobb: egy kis parasztházban a
nénike 3 kis szobában 12 embernyi helyen elaltatta a csapatot relatíve
(a többihez képest) csekélyke összegért. Mosdás lavórban, ha hozunk
patakvizet, a pottyatós budi tűrhető, bár a tiszta hegyipatak mellé
pottyantott - de legalább nem loccsan fel a talajvíz a popsira akképp,
int az előző szálláshelyen...
(folyt. köv.)
(A biciklitúra képanyaga napról napra követhető a Magyar Csillagászati
Egyesület - http://www.mcse.hu - oldaláról elérhető linken.)