Dátum: 2003. február 25., 12:43
Feladó: Keszthelyi Sándor --
Tárgy: Csillagaszati ko(szo)nyvismertetesek 191.
BRECHT, Bertolt: Drámák.
Kurázsi mama és gyermekei. Galilei élete.
A szecsuáni jólélek. Állítsátok meg Arturo Uit!
A kaukázusi krétakör.
A Galilei élete című drámát fordította (Leben
des Galilei eredetiből): Ungvári Tamás.
(Kaposvár) (1996) Holló és Társa Könyvkiadó,
Kaposvári Nyomda KFT. (101-224.old.) 620 old.
Könyvesboltokban kapható. A kiadó címe: Holló és
Társa Könyvkiadó 7400. Kaposvár, Múzeum köz 3.
Bertolt Brecht (1898-1956) Galilei-drámáját
1938-ban írta, már nem Németországban,
hanem dániai emigrációjában. (A
tudománytörténeti részletekhez Niels Bohr
segítségét is igénybe vette.) Az író is menekült:
"Amikor harmincháromban...a reménytelen
politikai üldöztetés elöl menekült, hogy tovább
foglalkozzék a tudomány tulajdonképpeni
feladataival..." mondatja Galileinek, aki Itáliában
kényszerült belső száműzetésre. Tehát, az
író: főhőse bőrébe bujik. Ami rendes dolog...
Egyáltalán nem szomorú a darab. Nemcsak
pergő, gördülékeny, izgalmasak párbeszédei és
Galilei monológjai --- hanem az egész telve van
optimizmussal: a jövő, a haladás, a tudomány
(legfőképpen a csillagászat) iránt. Rövid idő alatt
jóra fordul minden.
1609 nyarán, az anyagi gondokkal küszködő
Galilei, kölcsönpénzből, vetet a sarki okulárésnál
kétféle szemüveglencsét. Bőrhengerbe rakja, és
hipp-hopp: máris kész a teleszkóp, melyet
ezerszeres pénzen ad el Velencének. Aztán az
ég felé fordítja: és a Jupiter melletti 4
csillagocskát: jókora pénzért a Medicieknek adja el.
1610. január 10-e van: a (csillagászati) újkor első
napja! Más szelek fújnak már. Még emlegetik
barátai a "tíz éve megégetett csillagászt", de
Galilei már nem fél.
Galilei ügyes. Már ezen új kor tudósa: talpraesett,
jó ötletei, érdekes és hasznos találmányai vannak.
Jól menedzseli magát, stílusa kiváló, és még a
nép nyelvén is ír. Szponzorait mindig megtalálja.
Ezekben az években egész Itália távcsövet
ragad: a pápától, a bíborosokig, a nagyhercegeken
át egészen a halaskofákig, és a vásári
mutatványosokig: kukucskál, és a távcső
érdekességeiről beszél. A dráma a távcső
diadalútját mutatja be! És a csillagászatét,
és a természettudományokét, és a gondolkodás
diadalútját!
A drámában dráma alig van. Az egyházi ellenállás
minimális. Csak addig tart, amíg bele nem néznek
a távcsőbe. Aztán ők is besegítenek a csillagos ég
vizsgálatába, Galileivel versengve észlelnek és
publikálnak. A Giordano Brunot 10 éve
megégettető (de most rendszert váltó) Bellermino
rögtön átáll: "Haladjunk a korral !" - mondja Galilei
védelmében. A kortársak is, Brecht is érzi: az
1633-as "Én, Galileo Galilei, esküvel tagadom azt
a tanításomat, hogy a Föld nem középpont, és
nem mozdulatlan..." színjáték volt elhangzása
pillanatában. 1642-ig tartó házi őrizete is csak
jó körülményeket biztosít a "Discorsi" című, nagy
művének megírására. Legvégén kicsit izgulhatunk,
hogy ennek kéziratát át tudják-e csempészni a
határon. De át tudják.
A színdarabot először 1943-ban mutatták be
németül (Zürichben), majd 1947-ben angolul
(New Yorkban). Hazánkban 1962 óta szerepel a
színházak műsorán. Könyv alakban is többször
megjelent. Ez a mostani az 1971-es Európa
Kiadós szöveget és fordítást veszi alapul.
(KSZ)
Keszthelyi Sándor (Köszö)