Dátum: 2003. március 3., 16:27
Feladó: Keszthelyi Sándor --
Tárgy: Csillagaszati ko(szo)nyvismertetesek 199.
KESZTHELYI Dániel:
A téridő szintfelbontása és kvantálása.
Térörvények. Az időérzet. Információ-mechanika.
Budapest, 2002. A szerző kiadása. SERIART
Nyomdaipari Stúdió (Budapest), 129 old.
Ára: 1200 Ft.
Megrendelhető a szerző postacímén (1089. Budapest,
Orczy út 42. I.em. 6. vagy 3036. Gyöngyöstarján,
Arany János u. 6., telefon: 30/429-9454, esetleg
piros postai pénzesutalványon
küldött 1200 Ft ellenében, mely a postaköltséget is
tartalmazza.
Ajjaj! Most: zavarba kerültem, mint a Vasorrú Bába - a
mágneses vihar idején...!
A szerző semmi másról nem szól: csak a
Világegyetemről. Ha akarom könyve: csillagászati,
vagy inkább fizikai, vagy inkább filozófiai, de
leginkább matematikai. Ez utóbbi teszi az egészet
teljesen érhetetlenné és élvezhetetlenné ---de hát,
a tudományos szakírás keményen megköveteli az
egyenleteket, a képleteket, a tenzorokat, a
függvénykapcsolatokat, a logikai és a matematikai
bizonyítási eljárásokat.
Szakszerűen kifejtésre és vizsgálatra kerül itt: a tér,
az idő, a téridő, az anyag, a gravitáció, az általános
relativitáselmélet, a mozgás, a nem euklideszi
geometria, az entrópia --- kezdésként.
A téridőhöz anyagot rendel és előállítja a megfelelő
tömeg-, impulzus-, impulzusmomentum-, transzlációs
energia- és rotációs energia-sűrűségértékeket,
elvégezve ezzel a téridő szintfelbontását. Megvizsgálja a
Robertson-Walker-metrikát az időfolyamok szempontjából,
így mondhat konkrétumokat az idő múlásáról. Tovább
megy, és máris felbukkan az idő kvantuma, mely a
gravitáció segítségével állítja elő az anyag tömegét.
Azután csakis az időt cincálja darabjaira: elemzi,
értelmezi, szétbontja, ismét összerakja.
Energiavesztés, kölcsönhatás, információáramlás,
kommunikáció miatt létrejövő tudati tényezők az
objektív idő szubjektív időérzetéhez vezetnek.
Még elemzi az időt, a múltat, a jövőt, a jelen
háttérzajait, és megvizsgálja a térbeli és időbeli
zajképződést és szervezettségeket. Mindezek az
információáramlásig vezetik, és az emlékezet,
képzelet, gondolkodás, akarat elnevezésű
pszichológiai jelenségekkel hagyja abba a könyvírást.
Egy apa életének legnehezebb perceit éli
(1977. december 2-án): amikor az első gyermeke
születik, a nagy kérdés ekkor: leány lesz-e, avagy fiú?
Azután, 25 évvel később (pontosabban: 2002. június
13-án), az elsőszülött fiú megérkezik, és első
könyvének, első példányait átadja a (már kétszer
ennyi idős) zord atyának.
Kellemesen meleg és csillagos nyári este van: és
jó későig borozgatnak ők ketten a pécsi kert
végében, beszélgetve a Világmindenségről, a
(láthatóan csak) körülöttük forgó csillagok alatt. A
fiú boldogan beszél, mesél (magyarul, de mégis
különös szavakkal), valami távoli, és szépen
elrendezett kozmoszról, amelyet ő megértett, de
annyira mélyen, hogy azt már másnak elmagyarázni
sem tudja. Az atya pedig boldogan és buzgón
bólogat, így van, mert valóban semmit sem ért
az egészből....!
(KSZ)
Keszthelyi Sándor (Köszö)