Dátum: 2003. március 14., 14:42
Feladó: Keszthelyi Sándor --
Tárgy: Fenyes nap setetul...
Igazán élvezetes olvasnivalót tárt elénk Szabó Gyula
Balassi Bálinttal kapcsolatban. A sorok között akár
napfogyatkozás is lapulhat. Ám az nem lehet az
1554-1594 között élő Balassi Bálinté, sem hazánké.
Balassi gyönyörű magyar nyelvű verse egy latin
vers alapján készült, amelyet először 1582-ben
Párizsban nyomtatott ki a humanista Duval
könyvkiadó. Ebben három költő versei voltak,
köztük Angerianusnak ideidézett latin nyelvű verse
is. Amikor Balassi hozzájutott a kötethez, abból
több verset is lefordított magyarra.
Illetve ezek talán nem is egyszerű műfordítások,
hanem újabbak, magyar nyelven sokkal szebben
csengőbbek, bár az eredeti tartalomnak nagyjából
megfelelőek.
Igy Balassinál a "fényes nap setétül" eredetije
nyilvánvalóan a "tempore Phoebus /Luce caret"
(azaz idővel elveszti fényét Phoebus).
Ez nem magyarországi napfogyatkozás hatása...
A szálak tehát Angerianushoz vezetnek. Ez a
reneszánsz költő 1475-1535 között élt, Itáliában,
Nápolyban. Eredeti neve Geranimo Angeriano volt,
latinosan (Hieronymus) Angerianus néven írt
verseket az 1500-as évek elejétől.
De az ő napfogyatkozását se nagyon keressük,
mert ő meg ókori szerzők verseiből (főleg Petrarcáéból)
merített.
Egy másik csillagászati érdekesség is van a
vers(ek)ben. A napsetétülés előtt.
Balassi ugyan ezt írja: "Az égh is béborul..."
de ez a Angerianusnál. "Tempore fit coelum variabile"
azaz "Idővel változó lesz az égbolt", vagy
Idővel az ég is megváltozhat,
vagyis az égbolton változás fordulhat elő.
Akár az 1500-as évekbeli humanistánk, akár ókori
szerző gondolhatott ilyent: a csillagos égbolt
változatlan volta olyan dogma és annyira
természetes volt az ókori és középkori embereknek
és gondolkodóknak, hogy meglepő ennek említése.
Vagy inkább: a vers szerzője, éppen ezt a
mindenkinek nyilvánvalóan állandó dolognak a
változatlan égnek a változását tette ide:
az idő örökkévalóságának szemléltetésére.
Keszthelyi Sándor (Köszö)