Dátum: 2003. április 1., 12:53
Feladó: Muntág András --
Tárgy: Hipparkhosz
Korábban volt kérdés a CSILLÁn:
Milyen "muszer" vagy eljárás volt Hipparchos segítségére a tavas
zpont, az év
és az évszakok pontos hosszúságának meghatározásánál? Ho
gyan történt ez?
Hipparkhosztól csak egy írásmű marad fenn, többen idézik őt
vagy utalnak rá
(Ptolemaiosz, Theon, Pappus, Sztrabo stb.). Az akkori (+/- 300 év)
feljegyzésekben leírt módszerek feltehetően Hipparkhosz gyakorlatá
ban is
szerepeltek, így nem felesleges azokat vizsgálni, amikor a fenti kér
désre
keresünk választ.
A módszerrel kapcsolatban idetűznék egy hevenyészett fordítású
részletet az
Almagest-ből (Kr.u. II.sz.):
Idézet:
Ezekből és más meggondolásokból bizonyosak lehetünk abban, hog
y
az ún. állócsillagok egymáshoz képest egy és azonos helyen van
nak, továbbá
egy és azonos módon mozdulnak el. De az állócsillagok szférájá
nak van egy
saját elmozdulása is, amely a világegyetem forgásával, azaz a ké
t póluson
átmenő főkör, az egyenlítő és az ekliptika mozgásával el
lentétes irányú. Ezt a
saját mozgást legfőképp abból a tényből láthatjuk, hogy a
csillagok nincsenek
ugyanabban a helyzetben a napforduló és a napéjegyenlőségi ponto
khoz
képest manapság, mint voltak korábban, sőt inkább ez a távolsá
g egyre
nagyobb az idővel.
Hipparkhosz számára is, ahogy azt az “A napfordulói és
napéjegyenlőségi pontok elmozdulásáról” írott művében ö
sszevetve a saját
holdfogyatkozási megfigyeléseit Timokhariszéival a korábbi időkb
ől, az adódik,
hogy a Spica 6 foknyira van az Őszponttól, míg Timokharisz idején
ez a
távolság még 8 fokot tett ki. Mindezért a végső következteté
se ez volt: “Tehát a
Spica például korábban 8 fokkal volt előbbre a zodiákus koordiná
tákban, mint
az Őszpont, de most 6 fokkal van előbbre.” Továbbá megmutatja, hog
y majd
mindegyik csillagra, amelyre elvégezte ezt az összehasonlítást, ug
yanakkora
nagyságú hátráló mozgás adódott. És mi is [Ptolemaiosz] ö
sszehasonlítva az
állócsillagok távolságát a napfordulói és a napéjegyenlő
ségi pontoktól, ahogy
azok a mi időnkben látszanak, azokkal, amelyeket Hipparkhosz figyelt m
eg és
jegyzett le, azt találtuk, hogy mozgásuk az ekliptikáéval ellenté
tes irányban
tovább folytatódott arányosan, ugyanolyan mértékben. Ezt a vizsg
álatot
ugyanazzal a szerszámmal végeztük, amelyet korábban (lásd VI) a
Hold-Nap
távolságok meghatározására is. Az asztrolábium korongját a H
old pozíciójára
állítottuk, amelyet az adott pontra kiszámítottunk, majd a másik
korongot úgy,
hogy az egybeessen a figyelembe vett csillaggal, így mind a Hold, mind a
csillag egyszerre látszódott a meggfelelő pozícióban. Így kapt
uk meg az
összes fényes csillag távolságát a Holdtól.
Ennek illusztrálására tekintsük a következő példát: Antoni
nus második
évében, Pharmouti hónapjának 9-edik napján az egyiptomi naptár
szerint
[Kr.u.139. február 23.], amikor a Nap Alexandriában éppen lenyugodot
t, és
éppen a Taurus utolsó foka delelt, tehát 5 1/2 ekvinoktiális órá
val a Nap
delelése után 9-edikén, a Hold távolságát a Naptól, amely ek
kor X 3 fokon (X =
Pisc) állt, 92 1/4 foknak találtuk.Félórával később, amikor
a Nap már
lenyugodott, és a Gemini első negyede [II 7:30 fok (II = Gem)] kulmi
nált, a
látszó Hold ugyanebben a helyzetben volt az asztrolábium korongja sz
erint, és
a Leo szívénél levő csillag [aLeo, Regulus] távolsága a Holdtó
l 57 1/6 foknak
látszódott az ekliptikán visszafelé mérve.
Namost az első megfigyeléskor a Nap valódi helyzete nagyon közel
volt a X 3 fokhoz. Ebből következően a Hold látszó pozíciója
visszafelé kb. 92
1/4 fok volt, azaz II 5 1/6, aminek hipotézisünk szerint is lennie kel
lene.
Félórával később a Holdnak kb. 1/4 fokot kellett visszafelé ha
ladnia, és további
1/12 fok parallaxisának kell lennie az előző helyzetéhez képest.
Ezért a Hold
félórával később II 5 1/3 fok látszó helyzetben volt. Mindez
ért a szívnél levő
csillag helyzete, mivel a Holdtól 57 1/6 foknyira volt visszafelé, W 2
1/2 fok (W
= Leo) volt., tehát a nyári napfordulótól [akkor nem ott volt, m
int ma!] 32 1/2
foknyira volt.
Ugyanakkor a Harmadik Kalipposzi Ciklus 50. évében [ie. 128/7],
amikor Hipparkhosz a saját megfigyeléseit lejegyezte, az a csillag a n
yári
napfordulótól 29 5/6 foknyira volt. Ezért a Leo szivében levő cs
illag 2 2/3 fokot
mozdult el visszafelé az ekliptikán kb. 265 év alatt, Hipparkhosz me
gfigyelése
és Antoninus uralkodásának kezdete [137/8], között, amikor mi a
megfigyeléseink javát tettük az állócsillagok helyzetére. Ebbő
l úgy találtuk,
hogy kb 1 fok hátráló mozgás történik 100 év alatt, ahogyan
azt Hipparkhosz
feltételezte az “Az év hosszáról” írt munkája szerint: “Ha a n
apfordulói és
napéjegyenlőségi pontok mozognak, akkor nem kevesebbet, mint a fok 1
00-
adrészét visszafelé a csillagjegyek szerint, azaz 300 év alatt 3 f
okot.”
Idézet vége.
Ptolemaiosz leírása jól érthető, az adatokat körülbelül el
lenőriztem
Alexandriára Kr.u. 139-re: elég jók a programok (Guide, Syglobe stb)
. A
módszer adatainak hibahatárára (minőségbiztosítási kifejezé
sel: mérési
bizonytalanságára) vonatkozó elemzésem nincs még kész. Az adat
ok
megadásának módjából arra következtetek, hogy kb. 1/6 fok pont
ossággal
olvasták le az asztrolábiumot. Folyt. köv.
Muntag András