Dátum: 2003. április 27., 22:49
Feladó: Piriti János --
Tárgy: Evfordulok - aprilis 28.
229 éve, 1774. április 28-án született Francis BAILY angol csillagász.
1836. május 15-én a gyűrűs napfogyatkozás során észlelte a
"Baily-gyöngyöknek" nevezett jelenséget. A látottak eleven leírásával
megújította az érdeklődést a napfogyatkozások tanulmányozása iránt.
1825-ben vonult vissza sikeres üzleti karrier után, és energiáit a
tudományra fordította. Már 1820-ban részt vett a Royal Astronomical
Society (Királyi Csillagászati Társaság) megalapításában, s 1827-ben
kapta meg a társaság aranyérmét a 2881 csillagot tartalmazó katalógus
elkészítéséért. Kritikája lényeges szerepet játszott az akkor hibái
miatt hírhedt British Nautical Almanac (Brit Tengerészeti Almanach)
megreformálásában. Baily több csillagkatalógust felülvizsgált,
megismételte Henry Cavendishnek a Föld sűrűségét meghatározó kísérletét,
és megmérte a Föld ellipitikus alakját.
(Britannica Hungarica)
-----
97 éve, 1906. április 28-án született Bart Jan BOK holland-amerikai
csillagász. 1929 és 1957 között a Harvard Egyetem, 1957 és 1966 között
az Ausztrál Nemzeti Egyetem, 1966 és 1974 között az Arizoniai Egyetem
professzora volt. Legfontosabb munkássága a Tejútrendszer szerkezetével
és fejlődésével kapcsolatos. Nevét viselik a Bok-globulák, melyek
feltevése szerint a csillagközi anyag olyan összesűrűsödött felhői, ahol
a csillaggá való összehúzódás folyamata zajlik.
-----
103 éve, 1900. április 28-án született Jan Hendrik OORT holland
csillagász, a Tejútrendszer megismerését célul tűző XX. századi
kutatások egyik legfontosabb alakja. A Groningeni Egyetemen végzett
tanulmányai után, 1924-to~l csillagász volt a Leideni Obszervatóriumban.
1945-ben az intézet igazgatója lett, ezt a tisztséget 1970-ig töltötte
be. 1925-ben a svéd Bertil Lindblad vetette fel azt a gondolatot, hogy a
Tejútrendszer forog a középpontja körül, és a forgás síkja egyben a
Tejútrendszer fősíkja. Ezt az elméletet 1927-ben Oort a Galaxis
csillagainak sebességmérésére vonatkozó saját megfigyelései révén
lényegét tekintve igazolta, de alapvetően meg is változtatta. Későbbi
munkássága és az általa létrehozott holland asztrofizikai iskola
tevékenysége arra irányult, hogy tovább erősítse és ellenőrizze a
Lindblad-Oort-elméletet. Nem sokkal azután, hogy 1935-ben a Leideni
Egyetem professzora lett, rádiócsillagászati eszközökkel megmérte, hogy
a Nap 30 000 fényév távolságban kering a Tejútrendszer középpontjától,
és hogy a keringési idő 225 millió év. Miután 1951-ben felfedezték a
semleges csillagközi hidrogéngáz 21 cm-es rádiósugárzását, lehetővé vált
számára a Tejútrendszer spirális szerkezetének feltérképezése. Oort
1950-ben felvetette, hogy az üstökösök egy apró égitestekből álló és a
Naptól nagyjából egy fényév távolságban keringő hatalmas anyagfelhőből
származnak, és az elhaladó csillagok tömegvonzásának hatására
bekövetkező pályaváltozások miatt innen kerülnek a Nap közelébe. A
később Oort-felhőnek elnevezett térrész létezését a legtöbb csillagász
elfogadja. Oort 1958 és 1961 között a Nemzetközi Csillagászati Unió
elnöke volt, ebben a szervezetben 1935 és 1948 között ő töltötte be a
főtitkári posztot.
(Britannica Hungarica)
-----
75 éve, 1928. április 28-án született Gene SHOEMAKER amerikai
geológus-csillagász. A Hold krátereinek eredetével és az aszteroidák
becsapódásainak leírásával foglalkozott. Kitartó munkája révén vette fel
a NASA az Apollo-program feladatai közé a helyszíni geológiai
vizsgálatokat. Előkészületeket tettek, hogy Shoemaker legyen az első
geológus, aki a Holdra utazik. Szívbetegsége azonban megakadályozta ezt,
így tanítványa, Harrison Schmitt volt az első (és eddig az utolsó)
geológus, aki az Apollo-17 útja során a Holdra léphetett. Feleségével,
Carolyne-nal számos üstököst fedeztek fel, ezek közül a
legemlékezetesebb a Shoemaker-Levy-9 volt, amely 1994-ben a Jupiterbe
csapódott.
-----