Dátum: 2003. május 13., 12:24
Feladó: Mihály András --
Tárgy: Baba a tavcsonel , Merkur
Sziasztok,
Hát igen...nekem két fiam van, az ötéves nagyobbik már belenézett a
távcsövembe (90/1000 refraktor), NAGYON tetszett neki. Meglepően
szelíden viselkedett, érdekelték a beállítások ("ne nyúlj a csavarhoz,
fiam, mert kiesik az okulár!"), meg természetesen a látvány, esetünkben
a Nap. Esti észleléshez (na jó, kukkoláshoz, nem vagyok én se komoly
észlelő amatőr, csak nézelődöm) még nem vittem ki, majd őszire, ha
hamarabb sötétedik. Viszont rengeteget érdeklődik a csillagos ég iránt,
a Holdat nézi, "miért nem esik le?", "milyen messze vannak a csillagok"
meg hasonlók. Sokszor nem könnyű válaszolni :)
Kisebbik fiam csak kétéves, de néhány napja a nappali égen is megtalálta
a Holdat. :)
És ha már levélírásra adtam a fejem, egy kis élménybeszámoló következik
a Merkuátvonulásról. Házilag készített szűrőt használtam, feláldoztam az
1999-es napfogyatkozáshoz használt papírkeretű szemüveget (a szűrő
anyaga valami filmréteg lehetett, állítólag a Román Optoelektronikai
Hivatal által bevizsgálva). Kartonpapírból egy kis sapkát készítettem,
amibe beerősítettem a szűrőket (két darab 6x2.5 cm...kicsit kevés a 9ö
mm-hez), majd felhúztam az egészet a harmatsapkára, ragasztószalaggal
rögzítettem.
Maga a jelenség jól látszott, sajnos egy kontaktushoz se volt szerencsém
(munkaidőben futottam ki egy kollégámmal észlelni), de a Merkur korongja
szépen látszott még 40x -es nagyítással is. Először "természetesen"
napfoltnak néztem.
Üdvözlettel,
Mihály András