Dátum: 2003. november 21., 15:58
Feladó: Telmerk a Mágus --
Tárgy: sarki fény Miskolc felett
Sziasztok!
Elnézést kérek, de hosszúra sikerült egy kicsit...
Tegnap telefonon szólt Braskó Sanyi a kedvesemnek és nekem, hogy
gyönyörű sarki fény látszik
az egész északi égbolton szétterülve! Persze mi Felsőzsolcán
voltunk,
nem messze Miskolctól a Sajó völgyében. A látótávolság kb.
30 méter
lehetett, olyan nagy volt a pára az enyhe éjszakában. Csak a
fényesebb csillagokat lehetett látni. Rögtön hazasiettünk, s megk
értük
Eszter édesanyját, hogy amilyen gyorsan csak lehet, vigyen ki minket
kocsival fehérlő ködből valamerre. A 3mas főút mellett álltun
k meg egy
sötét helyen, ahol már nem volt köd. Itt várt minket Sanyi is, ak
i már
javában fényképezett.
Kiszállva az autóból fantasztikus látvány tárult elénk, olyan
, amit elsőre
szinte nem is tud befogadni az ember. Én életemben most először
láttam sarki fényt.
Halvány, zöldes lepel vonta be az égboltot a horizontmenti felhők
fölött a Pajzstól egészen az Ikrekig, vagy még annál is továb
b. Kb.
nyolcra érhettünk ki, az Orion éppen kelőben volt, fent ragyogott a
Fiastyúk s szépen látszott az Ikrekben a Szaturnusz is. A Tejutat ali
-
alig lehetett kivenni. Elnyomta fényét a zöldes derengés...Ez a sar
ki
fény... Először nem bírtam feldolgozni a látványt. Bizonytalan
voltam.
Nyugaton Miskolc narancsssárga fényburáját pillantottam meg. Innent
ől
Északra fordulva a távoli felhők fölött ott ült valami fény,
amihez
hasonlót még sohasem tapasztaltam. Lassan kezdtem átérezni, hogy
milyen gyönyörű és fenséges látványban van részem. EZ A SAR
KI
FÉNY... Több, mint 180 fokos szögtartományban végig lehetett kö
vetni
az Aurora Borealist egészen 20, néhol 30 fokos magassságig is. A zö
ld
sáv fölött vékony fehéres sáv, e fölött pedig vörös sz
ímű lepel jelent
meg. A sávok fölött sejtelmes fehér foltok tűntek elő és halv
ányodtak
el, percek alatt változtatták fényességüket és alakjukat. Vö
rös színű
fényhidak nyúltak fel egészen a Cassiopeiaig, sőt az Albireo
környékétől kezdve, keresztül a zeniten a Pegazusig is elhúzó
dott
némelyikük. Nem sokkal kilenc óra előtt egy diffúz, ezüstfehé
r felfénylés
alakult ki a Pegazus és a Kos környékén, szinte a zenitben. Méret
e
talán 6x3.5 fok lehetett. Az este legcsodálatosabb látványa kezdő
dött
el! A gyöngyházfényű porból csóvák nyúltak ki, öt - hat d
arab s lobogva
fénylettek másodperceken át! A csóvák gyorsan, finoman változta
tták
alakjukat, tekergőztek, táncoltak a fekete égbolton!
Később elhalványodott a fénylő folt, helyette vörösben pomp
ázó kárpit
emelkedett fel északnyugat felé. A sarki fény intenzitása fokozatos
an
csökkenni kezdett, s sajnos a horzonton nyugvó felhők is egyre feljeb
b
jöttek. Még egy gyönyörű ezüstös gomolyt lehetett látni az
ikrekben,
de ebből nem indultak el csóvák. A neonzöld derengés egyre söt
étebbé
és halványabbá vált, a fölötte lévő vörös sáv pedig m
ár alig volt
kivehető. Nem sokkal később észlelőhelyünkre is elérkezett a
pára és
felhők vonták be az északi eget. Fél tíz előtt indultunk vissza
Felsőzsolcára, ahol azóta csak tovább sűrűsödött a tejfeh
ér köd.
Soha nem fogjuk elfelejteni ezt a gyönyörű estét!
Üdv, és jó eget!
Somosvári Béla