Dátum: 2003. december 15., 15:21
Feladó: Szabó Gyula --
Tárgy: horoszkópok
Igazán nem azért szeretnék beleszólni a témába, hogy gerjesztődjenek az indulatok,
de volt már arra példa, hogy a Szegedi Csillagvizsgálóban próbáltak minket
(illetve a jelzett esetekben engem) kiokosítani a látogatók, hogy a mi tudományunk
milyen szűklátókörű, és semmi újra nem vagyunk nyitottak, és a világ
jelenségeit nem fogadjuk el, ha azt nem tudjuk megmagyarázni, pedig
a tudományt ezek a dolgok vinnék előre. Hogy miért működik a horoszkóp,
meg miért van UFO meg Hartman-háló meg ilyenek.
Ettől eleinte kicsit fölment a vérnyomásom, azóta megszoktam.
Ilyenkor el szoktam mondani, hogy a kívülállók valójában el sem tudják
képzelni, hogy a tudomány mennyire "értékén kezeli" a saját eredményeit,
és mennyire keresi az új jelenségeket. Pontosan a tudománnyal foglalkozók
tudják (és pont a laikusok a legkevésbé), hogy egy megfigyelt jelenség lefolyása mennyire
függ attól, hogy mit akarunk megfigyelni, illetve attól, hogy milyen
a megfigyelő világképe. Hiszen a kísérlet megtervezéséhez a valóság drasztikus
absztrakciója kell: hogy az ezermillió mérhető paraméterből, és a százezer
lehetséges kísérleti körülményből kiválasszuk azt az egyetlen körülményt
és azt az egyetlen (kevés számú) paramétert, amit mérni akarunk. Szükség
van továbbá műszerekre, amelyek szintén korábbi elméleti absztrakció eredményei.
Tehát a megfigyelésben kétszeresen is jelen vannak az előzetes ismeretek,
amelyek valószínűleg valahol "tévesek", és akkor nem csak a következő megfigyelés
értelmezése lesz "téves", hanem bizonyos szempontból maga a "megfigyelés" is.
(Nálam szebben l. Simonyi K. A fizika kultúrtörténete bevezetőjét.)
És megpróbálom elmondani, hogy éppen ezért szükséges, hogy egy megfigyelést
a mögötte álló elméleti ÉS korábbi megfigyelési gyakorlat lehető legteljesebb
ismeretében végezzünk. Szükséges, hogy a lehető legjobban megtervezzük a körülményeket,
a lehető legjobb technikát használjuk, és KÖZBEN figyeljünk arra, hogy látunk-e
valamit, amit a korábbi elmélet nem jósol: akkor valami újat fedeztünk föl.
A tudomány kis, és meglehetősen szakmai jellegű problémák kis részleteinek
a megoldásával halad előre. Végül ezekből lesz egy új részelmélet, majd egy
új fizika, végül egy új természettudományos világkép: de az alapozólépést,
az apró lépéseket nem lehet kihagyni. Egyébként pedig: van időnk, minek hát
összecsapni mindent.
A fizikai tudománynak olyan megismételhető kísérletekre van szüksége,
amelyek elég sok elemükben összevethetőek a korábbi elméletekkel (hogy
egyáltalán értelmezni lehessen az új eredményeket), másrészt egy-két lényeges
ponton továbbmutatnak a korábbi elméleteken. Nota bene a fönti állítás
igazsága az "elég sok" értelmezésén áll vagy bukik, "elég sok" alatt értem
az összes korábbi, bármily világrengető fizikatörténeti példák körülményeit,
megfigyelését és értelmezését. Be kell látni, hogy azok is teljesen szerves módon
épültek a korábbi világképen alapuló előzményekre.
Ezért a fizikának nem feladata olyan megfigyelésekkel foglalkoznia,
amelyek 1. nem szervesen állnak az "éppen most" fizikájának eredményein;
2. nincsenek kellő módon dokumentálva; 3. semmilyen szempontból sem lehet
megismételhetőnek tekinteni. Sajnos a laikusok megfigyelései az 1. és 2.
szempontból általában nem elfogadhatóak, a "paratudományok" jó része,
bár ügyesen álcázza, de a 3. szempontból is elfogadhatatlan.
Ez a véleményem a "paratudományokról" és a "fizika semmi újat sem hajlandó
elfogadni" kijelentésekről.
Örülnék, ha azok, akik sok bemutatáson edződtek, és gyakran kellett ilyes
nézetekkel szembeszállniok, megosztanák a tapasztalataikat, illetve azt,
hogy ők hogyan kezelik ezeket a dolgokat.
Üdvözlettel,
SzMGy
UI: Tetszik az a megállapítás, hogy a horoszkópozás majdnem bűncselekmény.
Tetszik, mert provokatíve a lényeget ragadja meg. Pedig nem tökéletes. Jogi
szempontból semmilyen megítélés alá nem esik, így legföljebb erkölcsileg
lehet elítélni. Az erkölcs azonban "egyáltalán nem arra való, hogy másokon
számon kérd" - ahogy Seneca levelei óta tudjuk...