Dátum: 2003. december 16., 12:45
Feladó: Forintos Gergely --
Tárgy: most hozzászólok :)
Sziasztok! Én sajnos messze el vagyok maradva a
csillagászattal és fizikával foglalkozók tudása
mellett, de talán épp ezért vált valami érthetővé
számomra. Sajnos igen gyenge eresztésű matektudással
és logikával lettem megáldva, ígyhát valószínű nem
fogok versenyre kelni a világ "nagy elméleteinek"
modernizálásában, de a csillagászat így is gyönyörű
hobbivá válthatott számomra.
Kiskoromtól fogva érdekelt ez az egész misztikus
világ, ami akkor még inkább meseszerűnek tűnt, mint
tudományosnak. 15 évesen "rádiócsillagászattal"
kezdtem foglalkozni, ami hatalmas változást jelentett
addigi világképemben. Minden - számomra - ismeretlen
jelre, zajra rögtön ráfogtam, hogy ezek biztosan
földönkívüli eredetűek, és talán én vagyok az első,
aki más lények üzeneteit detektálta. Volt pár szép
pillanatom,marha fontosnak éreztem magam :) De idővel
ráébredtem arra, hogy mennyire rossz úton jártam és
egy picikét csalódtam az engem körülölelő világban.
Pontosabban abban, hogy minden, ami egy kis izgalmat,
vagyrejtélyt hordozott magában, később kiderült, hogy
annak nagyon egyszerű (vagy bonyolultabb) magyarázata
van és köze sincs az általam kitalált dolgokhoz. Én
talán ebben az időben döbbentem rá, hogy az igazi
tudás nem a kitalált,"nekem így tetszik" marhaságokon
kell alapuljon, hanem a kézzel fogható, mérhető,
megmagyarázható, vagy bizonyítható elméleteken, melyek
egyetlen módon alakíthatók ki: a tudományos
megközelítéssel. Sajnos iszonyú keveset tudok a
világról, jó lenne az egészet egy komoly, tapasztalt
tudós szemszögéből vizsgálni. Így nem válnék olyan
tévedések áldozatává, mint bizonyos átlagemberek, akik
a megfelelő tudás hiányában máris isteneket látnak és
abszolút nem ismerik az őket körülvevő fizikai világ
csodáit.
Én tehát szeretnék inkább a "tudós-kategóriába"
tartozni, aki főként a saját és a tudományos világ
tapasztalatai alapján hozza döntéseit. Egy idő után
azonban megáll a tudomány! A tudás szép dolog, látni
és érteni a világ működését, de ezzel picikét
"földhözragadtá" is válhat az ember. Abban a tudatban
él, hogy minden csupán gépiesen működik, fizikán,
matematikán és kémián alapszik, ez van és kész. Én
ezen a ponton szeretnék olyasvalaki lenni, aki érti
ugyan ezt a fizikát, de elképzelhetőnek tartja és
megpróbálja felfogni, értelmezni azt, amit mi
általában Istennek nevezünk. Innentől fordulatot vesz
minden, hisz sokan alapból zagyvaságnak tartják az
olyan elméleteket, amiben Isten gondolata felvetődik.
Van azonban néhány - a tudomány által is elismert -
tény, ami olyas valami, vagy valaki létét sejteti,
akire minden bizonnyal sosem találunk rá, vagy
jelenlegi eszünkkel sosem tudnánk felfogni. Az
Univerzum keletkezésének milliomod másodpercétől
megvan az elméletünk hogyan vette fel mai formáját.
Tudjuk, hogy egyszer "létrejött" és ettól a ponttól
kezdve bátran fordulunk a tudományhoz, magyarázatot
követelve. De az azelőtti pillanatról nincs semmi
információnk, hasonlóképpen az ember születse
előttiről sem. Elképzelhető tehát, hogy van valamiféle
összefüggés? Sokan állítják, hogy halálközeli
élményben volt részük és csodálatos, vagy éppen
félelmetes dolgokat láttak, éltek át.Az emberi agy
rettentő bonyolult és a tudomány természetesen inkább
az agyra mint gépezetre összpontosít, ott keresi a
"hibákat". Szerintem azonban lehet, hogy van bennünk
valami, ami több kémiai folyamatok alapján működő,
bonyolult hálózatnál.Nem tudom ,csak gondolom...
Szerintem olyanok vagyunk mint 1-1 kis Univerzum.
Létrejöttünk egyszer, hogy előtte mi volt, nem tudjuk,
és azt sem, hogy mi lesz vele a jövőben. Látjuk ami
van, telik az idő és tudjuk, hogy egyszer megszakad a
film. Ha az időt végtelennek tekintjük, egy ember léte
a felfoghatatlan végtelenségben a semmivel válik
egyenlővé. Minden ami volt, amit érzett, amit elért az
életben, szerelem, csalódottság, vagy épp a siker,
minden csodálatos dolog egy végtelen rövidségű
időpillanatra összpontosul, ami felvet egy problémát:
nem létezünk, nem létezhetünk. Azt hiszem a Spektrumon
volt nemrég egy ilyesmivel foglalkozó doksifilm amiben
elmondták, hogy bizony a tudomány is bajba kerül,
mikor ezeket a korlátokat ostromolja. Én úgy gondolom,
hogy ezen a ponton többé nem lehet éles ellentétbe
állítani a "hétköznapi" tudományt az elvontabb
elméletekkel, önmagában egyik sem lesz képes
megnyugtató választ adni. Bár attól, hogy egy válasz
megnyugtató, korántsem jelenti, hogy igaz is :) Akik
hisznek Istenben, szilárdan vallják, hogy halálunk
után egy jobb élet vár ránk... szépen hangzik, de
ilyenkor jó egy kis "tudományos hidegzuhany". Ha a
halál után egy happy-világban találjuk magunkat, és
mindent tudunk, hisz nem korlátoz minket többé a
fizikai agyunk, miért létezni, minek teljünk az
időben, ha minden és mindenki tökéletes! Egyszerűen
értelmetlen lenne, ebben az esetben tehát valóban meg
fogunk halni, vagy minden kitörlődik (=halál :) De ha
"csak ennyi" az életünk, mire volt jó ez a hűhó? Miért
jobb most így, mintha eleve létre sem jöttünk volna?
Lehet játszadozni az idővel és térrel, nem tudok sokat
a témáról, de nagyon izgalmas és érdekes lehetőségeket
lehet felvázolni. A sok rizsa mellett mégis csak egy
dolog bizonyos, el fogunk pusztulni! Ez rettenetes
gondolat, és tudjátok, mikor valahol vidéken
csillagászkodom, vagy egyszerűen csak romantikázom
valahol a tiszta éjjeli égbolt alatt, úgy érzem valami
nagyszerű dolog részesei vagyunk, ami távol áll a
tudománytól, távol áll minden általunk elképzelt
dologtól. Jó, persze, mindenki érezheti jól magát és
ez semmit sem bizonyít, de néha olyan új gondolatok,
vagy érzelmek törnek rám, amiket addig sosem vártam
volna. Ezért szeretném azt hinni, hogy mindannyiunk
számára van valami (jó) meglepetés - bár a franc tudja
:) Amikor gondolatainkban eljutunk az ősrobbanás
előtti pillanatokig, olyan tehetetlenséggel találjuk
szembe magunkat, amitől megriadunk, hisz ha ezt
(mindennek az alapját, a létet) nem ismerjük, akkor
vajon hány olyan dolog lehet még körülöttünk, bennünk,
vagy várhat ránk a jövőben (vagy a múltban? :) amiről
szintén gőzünk sincs és el sem tudjuk képzelni?
Látjátok: én hülye vagyok a konkrét dolgokhoz, a
tudományos leíráshoz, ezért menekülök oda, ahová még a
tudománynak sem ér el a keze :) Sok dologban bizonyos,
hogy tévedek, néhányat persze lehet, csak rosszul
sikerült megfogalmaznom... de amióta ilyesmiken töröm
a fejem, más ember lettem. Néha azon kapom magam, hogy
senkivel nem tudok semmiről sem beszélgetni, mert ez a
marhaság befészkelte magát az agyamba, és folyton ott
jár a gondolataim között. Álatlában azért nem vagyok
orvosi eset és tudok örülni az élet apró örömeinek (de
főleg a nagyoknak :-) Aztán itt van az UFO-téma is...
nem tudom, én azt vallom, hogy lehetséges. Szerintem
az is elképzelhető, hogy már valóban itt mászkálnak a
környéken, nem tudom. De mivel az ellenkezőjét még
senki sem bizonyította, igyexem nyitott maradni, és
odafigyelni mi folyik égen-földön. Az biztos, hogyha
taliznék valamelyik nagyfejűvel, lenne pár kérdésem
hozzá (max nem érteném a választ :-) Amíg ez nem
következik be, reménnyekkel tele bütykölöm a kis 2.5
méteres "SETI" parabolám és hangolom a kis scanner-t,
mert olyankor egy kis időre is azt hihetem: "talán ma
mindenre választ kapok..."
Bocsi a sok szövegért, lehet jobban tettem volna ha
megtartom magamnak :-)
Üdvözlettel: Gergő
UI: 1etlen tűrhető sarkifényes fotóm:
http://www.nexus.hu/subcom/MyAurora3.jpg
__________________________________
Do you Yahoo!?
New Yahoo! Photos - easier uploading and sharing.
http://photos.yahoo.com/
