Dátum: 2003. december 20., 23:19
Feladó: Tepliczky István --
Tárgy: Borúra derü - de minek?...
> | Feladó: Kovács Attila --
>
> A minap délkeleten dolgoztam... a lányom (8 éves) hiányolt, mert otthon
> derült ég volt. Mire hazaértem beborult.
De ez mind semmi. A pipától most nem látok csak igazán!
A Geminidákkor (egy hete V/H éjjel) a nyugati országrészben halálra meteorozták
magukat a szerencsések. Ömlöttek a hullók. Budapesten jóval éjfél után derült
ki, hullafáradtan kiültem a kertbe gyönyörködni a langymelegben (plusz 5 fok
volt!!!), láttam szép meteorokat, majd a villanypárna "megtámogatásával" egy
hatalmasat aludtam a karosszékben. (De tényleg jó volt!) Ennyit a Geminidák
tudományos észleléséről - az időjárás okán. (Eredetileg egy mátrai akciót
szerveztünk volna...)
A hét közben, miután a hózáporos, viharos szeles idő elmúlt, a levegő
megnyugodott, volt Budapest-Wekerlén egy olyan éjszaka, hogy majd' leestek a
csillagok. Otthon voltam végig, de nyakig melóban és "depressziós lustaságban" -
s arra "hivatkozva", hogy észak felől néha vékonyka felhőrétegek vonultak át az
égen, csak-csak nem mentem ki változózni az ég alá.
A másnapi verőfényben kidühöngtem magam, ekkorra már a "vékonyfelhők" is
befejezték a közlekedést, este gyönyörű csillagos, az évszakhoz képest kellemes
hőmérsékletű volt. Ezúttal (is) mindenféle meló miatt éjfél körülre kerültek
abba a helyzetbe, hogy kinézzek az ég alá. Jóval párásabbnak tűnt, ezért
bepakoltam a teljes felszerelést (távcső, meleg cuccok) a kocsiba, és irány dél,
Inárcs, ki az M5-ös autópályán. Alig hagytam el a várost, szembejött a köd,
egyre sűrűbben. Az észlelőterepen még sűrűbben. Bánatosan visszafordultam, hogy
majd a kertünkből kukuccs, mert Bp. úgy látszik, "melegebb" vidék. Visszaértem,
tényleg szép csillagos volt az ég Wekerlén. Elkezdtem a kertben a kirámolást -
hát erre megérkezett az a ködzóna Bp. fölé, amellyel én már egyszer
"szembementem" kifelé. Pont akkor jött meg a "légtömegváltás", akkor fordult épp
délire a szél, és meghozta a kicsapott párát.
De a "leggyilkosabb" rész most jön. Elkönyveltem, hogy "ennyi volt" a derültség.
A mai (szombati) nap Bp-n párás, néhol kifejezetten ködös. A balfék meteorológia
az egész országra ezt mondta. Eget nem lehetett látni, közelgő esőzónáról
rebegtek. Elindultunk családilag Tatára, a távcsövet persze kiraktam, hiszen
"minek". Tősgyökeres tatai vagyok, milliószor átéltem a Tatai-árok
"csodatevését" délies áramlás esetén - most mégis meginogtam, és bedőltem a
globalizációnak (ezúttal értsd: a helyi viszonyokat semmibe vevő általános
blabla előrejelzéseknek). Amint átbuktunk a Gerecsén (Tatabányára érve), a ködöt
mintha elfújták volna. (Mint nagyon sokszor hasonló helyzetben.) Ekkor az ég még
szakadozott felhős volt, de este 8 után teljesen kiderült, NEM IS AKÁRHOGY!
Szóval most itt állok káromkodva a - még a városból is figyelemre méltóan -
derült ég alatt, és rázom az öklömet! Formailag az ég felé, de valójában magamra
(csak ezt egy kicsit nehéz megvalósítani). Meg a nyomorult, karácsony miatt
fenekestől felfordult világra, ahol még az időjárás is szívatja a szegény, az
észlelést lelki regenerálódásra használni óhajtó (ill. ez után vágyó) embert.
(Aki emiatt - jobb híján - kénytelen listalevél "kiírni" bánatát... :-)
Üdv:
Tepi
Ui. Ma pont egy hónapja, hogy dühöngött a sarki fény. Lesz majd még egy
"emléktörténetem", de nem ma, mert bizonyára elég ennyi belőlem.