Dátum: 2004. február 20., 9:06
Feladó: Keszthelyi Sándor --
Tárgy: 223. Csillagaszati ko(szo)nyvismertetes
KÓSA-KISS Attila: Rejtőző Sasbérc. Csillagvilág.
Szerkesztette: Fábián Imre.
Nagyvárad, 2003. Literator Kft., Imprimeria de Vest, Oradea.
161 old. Ára: 50.000 Lej.
Vásárolható a könyvesboltokban arrafelé.
Grosics, Buzánszky, Lantos, Bozsik, Lóránt, Zakariás, Czibor,
Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Tóth összeállításban futott ki 1954.
július 4-én a svájci Bernben a labdarugó világbajnoki döntőre a
magyar csapat. A világ legjobb focicsapata volt, igazi
Aranycsapat, semmi kétség nem volt, hogy a két héttel
korábban már 8:3-ra elpáholt németekkel könnyen elbír, és
világbajnok lesz. Amikor mégis 3:2-re kikaptunk: az egész világ
megdöbbent, és az ország gyászba borult. Ebbe a teljes
letargiába és sötétségbe világított be egy reménysugár
Nagyszalonta egére, mert aznap este negyed 12-kor: felsírt egy
csecsemő: megszületett Arany János és Kulin György
városába: Kósa-Kiss Attila.
Ha lenne a magyar amatőrcsillagászoknak Aranycsapata,
nyilván Kósa-Kiss Attila is a keret állandó tagja lenne. Jó
harminc éve tölti az ég alatt idejét. Nappal a felhőzetet figyeli.
Egész éjjel képes állva meteorokat, égi fényeket várni,
távcsövével a változócsillagokat követni. Sohasem alszik,
mindent feljegyez amit lát, bár mindenre emlékszik. Plinius
mondása: Nulla dies sine linea. KKA ezt így fordítja: Egyetlen
nap se teljen észlelés nélkül!
Nemcsak fanatikus észlelő, de sokféle ottani lapba küldi el
beszámolóit, ismeretterjesztő írásait. Jó levélíró, sok
gyűjtőközpont fogadja örömmel színes tudósításait, több
magyar amatőrcsillagász büszkélkedhet azzal, hogy Kósa-Kiss
Attila a barátja, és így gyakran (vigyázat anagramma!) Kitasó
Kiltsasa japán csillagásztól is kaphat levelet.
A sok legenda, vidám történet övezte jó tollú barátunk: most
összegyűjtötte legjobb írásait, kiválasztotta legszebb
észleléseit, legérdekesebb szabadszemes égi látványait és egy
könyvbe rendezte el. Kedves rajzaival illusztrálta. A könyv
ünnepélyes bemutatója 2003. július 26-án volt.
Olvashatunk itt bőven légköroptikai jelenségekről (alpesi fény,
fantomködök, dicsfény, halo-tünemények, ködszivárvány),
északi fényekről, a földrengésekhez kapcsolódó (azokat kis
idővel megelőző) földrengésfényekről, kifejezetten
meteorológiai jelenségekről (zivatar, portölcsér, vulkánikus
felhők, jégvihar), meteorokról, meteorithullásokról. Mind Attila
saját szemmel látott és dokumentált izgalmas észlelései. Vagy
társai: Csukás Mátyás, Fekete Zoltán, Sajtz András, Szalontai
Imre megfigyelései. Ott van az 1999. augusztus 11-i sötétség
drámája is!
Attila könyvéből megérthetjük, hogy a puszta szemmel látott,
értelmesen leírt, lerajzolt égi jelenségek észlelései sokkal
emberibbek, érzelmekkel telibbek, költőiek, rugalmasak,
egyéniek. Amilyeneket a bonyolult és drága műszaki csoda-
berendezések, digitalizált segédeszközök, rafinált
képfeldolgozások nem állíthatnak elő soha.
A könyv nemcsak az amatőrcsillagászok figyelmét hívja fel a
nyitott szemmel járásra és a mindent feljegyzésre, de a
nagyközönségnek is megmagyarázza az éghez fűződő
szálakat. A napfoltok, a Hold, a csillagképek, a bolygók, az
üstökösök, a kisbolygók, a szupernóvák mind sorra kerülnek
érdekes tüneményeikkel.
Az utolsó (Szubjektív önvallomás) fejezetben derül ki hogy a
szerző szülőháza ma már a Kulin-utcában áll, hogy nem is
nemzetünk nagy gyásznapjára anyakönyvezték, hanem 1954.
július 5-re. Sebaj! Az viszont éppen a Rák-ködöt teremtő 1054.
július 5-iki szupernóva 900-dik évfordulója. Az ilyen
csillagászati jelenség is van annyira ritka, mint a magyar futball-
válogatott világbajnoki győzelme. Majdnem olyan ritka!
Keszthelyi Sándor (Köszö)