Dátum: 2004. február 25., 16:32
Feladó: Keszthelyi Sándor --
Tárgy: 226. Csillagaszati ko(szo)nyvismertetes
PÁLFY Ferenc: Másként nézve.
Az Univerzum múltja, jelene, és jövője.
Kiss P. Zoltán előszavával.
Budapest, 2002. Béda Books Kiadó, Komp Kft. Nyomda. 117
old. 1 melléklet. Ára: 1500 Ft.
Könyvesboltokban kapható.
17 évesen előttem volt már az egyetemre jelentkezés űrlapja.
Minden rubrika kitöltve, kivéve az első sor: az intézmény neve?
Az ELTE-re menjek mat-fiz-tanárnak és csillagásznak? Vagy a
BME-re építésznek? Sokáig töprengtem: hiszen az építészet
mellett még lehetek (amatőr)csillagász, viszont csillagászként
aligha építészkedhetem. Így a beadás előtti percekben beírtam
a Műegyetemet. Így lettem építész. Bár aki ismer, az tudja:
finoman szólva nem vagyok a hazai építőművészet
legnagyobbja. Sorsomon nem szomorkodom, úgy vélem:
minden relatív. A csillagászok között lehet, hogy én vagyok a
legnagyobb építész, és az építészek táborában alighanem a
legnagyobb csillagász.
Egészen mostanáig! Mert egy építész (Pálfy Ferenc) olyan
szépen, logikusan, értelmesen gondolkodik és ír a táguló
Univerzumról, hogy le a kalappal előtte! Látszik, hogy műszaki
ember, logikus, racionális, szakszerű. Mint a régi görög
geométerek, csak a legegyszerűbb eszközöket használja.
Maga elé teszi a fehér papírt, a körzőt, a vonalzót, a hegyes
végű ceruzát, és szépen elkezdi megszerkesztgetni a
Világegyetemet. Ahogy az ősrobbanás zajlik, máig és azon is
túl. Amott jár a fény, itt vagyunk mi, eddig látunk el. Legyen 1
milliárd fényév egyenlő 2 centiméterrel, akkor a 15 milliárd
fényév egy A4 lapra szépen ráfér, még a további tágulására is
marad helye.
Annak, aki vizuális típus: minden érthető, világos és átlátható
lesz. Könyvét végigolvasva, egyszerű ábráit megértve: a
Mindenség lesz áttekinthetően egyszerű. Pedig ugyanazon
alapvetésekkel operál: amit Einstein mondott ki, amit Hubble
tapasztalt, amit a ma csillagászai méricskélnek. És amire eddig
minden könyv azt mondta, hogy zavaros, elképzelhetetlen,
téridő így, négy-vagy többdimenzió úgy, fúvódik fel a léggömb
rajta a galaxisokat jelző légypiszkokkal. Nos erre semmi
szükség: itt egy magyar építész (akit kiskorától érdekel a
csillagászat), aki megszerkeszti az egészet, kiszámítja a
méretét, a sebességeket, a tágulás lassulását, a
látóhatárunkat. Kis számítógépes programokat és táblázatokat
is felkínál közérthető szövege mellé.
Grafikus modelljével sok érdekes következtetésre jut, sok téves
hiedelmet cáfol meg. Ez a nem-statikus Világegyetem, ahol van
egy maximális (fény)sebesség: bizony véges, és annak minden
része általunk be is látható. De minden változik benne:
legváltozékonyabb a Hubble-állandó, és itt futtatja is annak
évmilliárdokkal korábbi és későbbi értékeit. Hiszen semmi sem
áll. Igaz ugyan, hogy a Világegyetem nem túl bonyolult mozgást
végez, de az kivétel nélkül mindenre hat: nemcsak az egészre,
hanem az égitestekre, a rajta méricskélőkre és a mérőrudakra
is. Itt jó néhány eredeti elképzelés jön a térről, sebességről,
időről, anyagról, információkésésről, égitestek fejlődéséről.
Nem biztos, hogy valamennyi igaz, de mind megérthető.
Ajánlom annak is a könyvet, aki csupán maga elé szeretné
képzelni világunkat és annak is, aki együtt- és
továbbgondolkodva talán újabb eredményekre is szert tehet
általa.
Keszthelyi Sándor (Köszö)