Dátum: 2004. április 3., 22:11
Feladó: Posztobányi Kálmán --
Tárgy: Re: hold2
Kedves Tibor!
Ami csökken, az a Hold KÖZEPES forgási és keringési
sebessége. A Hold mozgása ennél sokkal bonyolultabb.
A Föld-Hold távolság havonta kb. 40 000 km-t ingadozik
(ennyi az Egyenlítö hossza a Földön), mégis ki lehetett
mutatni, hogy évente ÁTLAGOSAN 3,8 cm-rel kerül
távolabb kísérőnk. Ez a közepes távolodás biztos nem lineári
s,
de (tudtommal) eddig még nem mutatták ki a lineáristól
való eltérését. Szerintem a közepes távolodás sebessége
lassul, de a múltban lassulás is, gyorsulás is előfordult.
Ez a mozgás többek között attól is függött, hogy éppen
milyen volt a kontinensek eloszlása a Földön.
Ahogy távolodik a Hold, úgy csökken kerigési, forgási
sebessége is. Nem állt be még semmi, ez addig folytatódik,
amíg a Föld-Hold rendszer teljesen kötött nem lesz,
azaz a Föld is ugyanazt az oldalát mutatja majd a Hold felé.
Ez a nagyon távoli jövőben következik be, a kontinensek
addigra teljesen átrendeződnek, a Nap pedig fehér
törpe lesz addigra. Ennek a fél naptömegü törpének az
árapályhatása közelíteni vagy távolítani fogja a két
égitestet
egymás felé/felől - attól függően, hogy milyen szakirodalmat
olvasunk.
A Hold már jó régóta kötött keringést végez a Föld kör
ül,
becslések szerint több, mint 3 milliárd éve.
A Hold pályájáról (On The Orbit Of The Moon)
Valsecchi, G. B. cikket írt 2001-ben. A klb. holdhónapok
egész számú többszörösei közötti majdnem egyezéseket
tanulmányozva felfedezte, hogy a holdpálya nagyon közel van
a térbeli cirkuláris Nap-Föld-Hold háromtestprobléma 8
hosszúperiódusú periodikus pályájához,
ezeknél a holdpálya földközelpontja vándorol.
[ A térbeli cirkuláris háromtestprobléma egy olyan
közelítés, amelynél a középső és a nagy test
körpályán keringenek egymás körül, a harmadik
test tömege pedig elhanyagolható, de nem köteles
az előbbi kettő test keringési síkjában mozogni.
További egyszerüsítés: a vizsgált tömegek pontszerüek,
tehát árapályhatással nem kell számolni, ebben
a modellben nem távolodik a Hold a Földtől. ]
Ezen periodikus pályák mindegyikénél 223 szinodikus
hónap 239 anomalisztikus és 242 nodikális (drakonikus)
hónappal egyenlő (ez a szárosz), a különböző megoldások
között a kiindulási fázisokban van különbség.
A tényleges periódus a szárosz-ciklus többszöröse is lehet.
Poincaré sejtése szerint végtelen számú ilyen tulajdonságú
megoldás létezik, és a periódusok hosszának nincs felső
határa [ez a matematika, a Hold pedig véges ideje létezik,
tehát a végtelenféle mozgásból úgyis csak véges számút
kell figyelembe venni.]
A holdpálya perigeumának (földközelpontjának)
és csomóinak mozgására azt kapta a szerző, hogy
a hosszabb periódusú pályák az excentricitás-inklináció
síkon egy jellegzetes mintázatot rajzolnak ki.
A frekvenciatérben a periodikus pályáknak megfelelő
frekvenciákat ábrázolva szintén jellemző módon
oszlanak el a pontok.
Az előbbi mintázat az utóbbinak a torzítottja.
Ez a felfedezés lehetővé teszi a periodikus pályák
megtalálását numerikus módszerrel, automatikusan.
Ezt itt azért fordítottam le, hogy érzékeltessem,
mennyire nem lezárt téma a Hold mozgásának
vizsgálata. Ahogy fejlődik a méréstechnika, úgy
kell egyre pontosabb előrejelzéseket adni az
elméletnek is. Ez még sokáig el fog tartani. Talán
egészen addig, amíg a Nap-Föld-Hold rendszer teljesen
kötötté alakul (azaz soha). Akkor leegyszerüsödne
a dolog, mert a Hold valamelyik Lagrange pontban lenne,
(ez egyébként nagyon valószínütlen prognózis),
1 szárosz = 1 szinodikus hónap = 1 (akkori) nap =
= 1 (akkori) év lesz, a drakonikus hónap
fogalmának síkmozgás, az anomalisztikus hónap
fogalmának pedig körpálya esetén nincs értelme.
üdv
Kálmán