Dátum: 2004. augusztus 24., 10:56
Feladó: Keszthelyi Sándor --
Tárgy: Ket nyar, ket augusztus kozepe, ket barat, ket allam....
Két nyár, két augusztus közepe, két barát, két állam...
Akkor is augusztus közepe volt, csak akkor még 1975-öt
mutatott a naptár. Meleg volt nappal. Tiszta, csillagos,
sötét ég éjjel.
A csillagok ugyanúgy álltak, mint manapság (...az égen).
Sokszáz meteort láttunk a Perseidák maximumakor. Láttuk
a meteorok potyogásának egy olyan intenzív félórás-órás
időszakát, amit talán csak mi dokumentálhattunk, de utólag
el se hittek a külföldi gyűjtőközpontban.
Balatonkenesén egy füves dombon észleltük a meteorrajt.
Az országos meteortáborunk létszáma akkor nagynak
számított: 8---10 fő volt. Kocsija egyikünknek sem volt,
sátor is 4---5 állt, talán. Távcső csak egy kicsi, meg pár
binokulár.
Pár nap múlva, ahogy a perseidák lecsendesedtek: autóstoppal
és gyalog átrándultunk hárman Siófokra. Akkoriban ez volt az
ország nyári fővárosa, és az egyetlen nyugati nagyvárosa!
Az az éjfélig tartó nyüzsgés, forgalom, kocsik, külföldiek serege
(lengyelek, NDK-sok), belföldi híressségek látványa pezsdítő volt!
Csak ültünk mi barátok, hárman egy kávé mellett, és ámultunk!
Ám leszállt az éj, lehűlt a levegő, szállásunk meg nem volt.
Egyikünk valami leányka sátrába kéretődzött be.
Ketten a siófoki vasútállomás várótermébe mentünk éjfél után.
Már vagy ötvenen ücsörögtek és aludtak ott, de hely még akadt.
Csak úgy lazán, a mozaiklapos padlóra feküdtünk le, és jóízűen
aludni kezdtünk.
Arra lettem figyelmes, hogy az állam szigorú képviselői jelentek
meg: két egyenruhás rendőr és igazoltatni kezdték a szunyókáló
társaságot. Előkerestem igazolványomat.
Társam mélyen aludt: az egyik rendőr - le sem hajolva - jókorákat
rúgva talpába, keltette fel. Ronda látvány volt felrugdosott társam
riadt ébredését látni! Miután mindkettőnk személyi igazolványa
ellenőrzésre került (...van, tehát én létezem!) felszólítottak az állomás
területének elhagyására.
Még sötét volt, és hideg. Álmosan lebotorkáltunk a Balaton partjára.
Még el-elhúzott néha egy-egy meteor az égen, de már nem örültünk
a felhőtlen égnek.
Egy kis pokrócunk volt csak kettőnknek. Választhattunk: vagy leterítjük
a földre és akkor felül fázunk, vagy magunkra terítjük és akkor
alulról érezzük az anyaföld hidegét. Ezt variáltuk pár órán át,
virradatig, amíg a Nap első sugarai meg nem jelentek, és
azután jótékony meleget nem adtak.
Most is ugyanúgy augusztus közepe volt, csak most meg 2004-et írtunk.
Meleg volt nappal, tiszta, csillagos, sötét ég éjjel. Már túl
voltunk a Perseidák intenzív potyogásán.
Ugyanúgy egy országos csillagászati táborban voltunk a Bükk tetején.
A létszám: 250-300 fő. Előadósátor, számítógépek, videokivetítő,
konyha, büfé, lakókocsik. Drága nyugati kocsikból vagy 100 állt szerteszét,
valamennyivel amatőrcsillagász társaink jöttek ide családjukkal,
és/vagy kedvenc gyári távcsöveikkel, amiből szintén volt 100, vagy
több. Távcsőgyártó és árusító cégekből is egy tucat.
Sátorból 150 legalább. Öröm volt látni a régi öregeket, és a sok-sok
lelkes és értelmes fiatal amatőrtársunkat itt együtt.
29 évvel ezelőtt felriasztott társamat ezúttal is az állam szólította.
Ő "engedelmeskedett" a meghívásnak: felment kocsival Budapestre.
Az Országház kupolatermébe vonult be a díszőrség sorfala között,
és augusztus 20-dika ünnepén átvette a köztársasági elnök és a
miniszterelnök kezéből: "az amatőrcsillagászati mozgalomban végzett
munkássága, ismeretterjesztő és publikációs tevékenysége
elismeréseként a
Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (polgári tagozata)"
elnevezésű kitüntetést.
Azután, este, ismét a jól szervezett csillagász-mozgalmának táborában
fogadhatta a lelkes és őszinte gratulációkat és tapsokat.
Két nyár...... És még mondja valaki, hogy nem változnak az idők!?
Változnak bizony! És ez nem is baj. De egy biztos: jó volt fiatalnak és
magyar amatőrcsillagásznak lenni akkor is, és hiszem: ma is!
Keszthelyi Sándor (Köszö)