Dátum: 2004. október 11., 19:03
Feladó: Csörgits Gábor --
Tárgy: szkeptikus
Sziasztok!
A témafelvetés aktualitásával kapcsolatban talán elegendő lehet
az az
egyetlen érv, hogy a meghirdetett program szerint két csillagász
(Ponori Thewrewk Aurél és Hegedüs Tibor) is előad.
> Hivo csillagasz vagyok.
Hát... Kedves Szilárd, őszintén felvállalt szkeptikus hozzáál
lásom miatt
számomra módfelett talányos az ilyesmi, de saját felfogóképess
égem
tekintetében is szkeptikus vagyok...
Persze a szkepticizmus kifejezést az imént én klasszikus értelméb
en
használtam, ami egészen más, mint amit Te írtál le.
> A szkepticizmus azt a tenyt fejezi ki, hogy a termeszettudomanyok
altal
> megmert es bizonyitott tenyek a kritika ala vett allitasrendszereknek
(nem
> tudok mas, jobb megfogalmazast talalni az altudomanyok
osszessegere)
> ellentmond es megcafolja.
Nem így van. A szkepticizmus olyan ismeretelméleti megközelítés,
amely
kétségbe vonja az objektív valóság teljes megismerhetőségén
ek
lehetőségét. Mivel a következetes szkepticizmus a filozófiai ér
velés
alapján határos vagy gyakorlatilag egyenértékű az agnoszticizmuss
al,
nehezen értem, hogy lehet valaki egyszerre szkeptikus és hívő. Az
agnosztikusság egyik sarokpontja ugyanis az ismeretek
igazságtartalmának viszonylagossága, ami nehezen hozható össze a
vallási tanok dogmatizmusával.
A szkepticizmus nem vallas, hanem
> termeszettudomanyos ismeretterjesztes ugy, hogy a
termeszettudomanyokat az
> altudomanyok allitasaival utkoztetjuk. Mivel minden eddigi esetben az
> altudomanyok kerultek ki veszteskent (amivel termeszetesen nem
kivanok a
> jovore nezve joslatokat tenni!), a termeszettudosok meglehetosen
> szkeptisok az altuodmannyals zemben. Kulonsen azert, mert az
altudomany
> "kutatasi modszerei" (nem veletlen az idezojel!) sem a tudfomanyos
> igenyesseg, sem a logika, sem a merestechnika probajat nem alljak ki.
Nos, ha megkapargatjuk, könnyen kiderül, hogy a szkepticizmus is és
maga a természettudományos gondolkodásmód is egyfajta hit. Utóbbi
egyszerűen azért, mert „hívei” alaptételként fogadják el, h
ogy az
objektív valóság ok-okozati összefüggései és az egyedi jelens
égek
mögötti törvényszerűségek a logikus gondolkodás eszközeivel
és
empirikus úton ismerhetők meg, és a jelenségek független kísé
rletekkel
megismételhetők. Ez a gondolkodásmód sokkal jobban meggyorsította
az emberi civilizáció fejlődősét, mint bármelyik másik. (Hogy
ez jó, vagy
nem, hagyjuk!) Ettől azonban még könnyen lehet, hogy a világ
valójában egyáltalán nem olyan, amilyennek a tudomány leírja
és a
tudományos gondolkodásmód alapján elképzeljük. Az
ún. „parajelenségek” és „áltudományok” jellemző vonás
a, hogy
kísérletként nem, vagy alig megismételhető jelenségekre hivatko
znak.
Java részük persze kóklerség, kis hányaduk viszont akár valód
i
kérdéseket is feszegethet, ami a jelenlegi hozzáállás szerint nem
kezelhető még tudományos problémaként sem, egyszerűen mert
rapszodikusan jelentkező, nem ellenőrizhető és nem megismételhet
ő
dolgokról van szó, ami eleve kiveti a témát a tudomány fennható
sága
alól. Innentől persze már hit kérdése, hogy mindezek ellenére v
alósnak
fogadjuk-e el az ilyen jelenségeket, vagy úgy teszünk, mintha semmi
sem történt volna. Csak érdekességként említem, hogy
tudományfilozófiai oldalról maga a földi élet evolúciója sem
tekinthető
tudományos kérdésnek, mert a maga nemében egyedi és
megismételhetetlen, kísérletesen nem igazolható! (Úgy rémlik, e
rről
anno egy Popper nevű híres evolúcióbiológus értekezett hosszan
…)
De hogy ne legyen nagyon OFF, leírom intő példaként azt is, hogy az
első meteoritot kézbe véve is az volt az egykori francia akadémikus
ok
állásfoglalása, hogy „Márpedig az égből kövek nem eshetnek
”.
Szóval ha szkeptikusságra adjuk a fejünket, semmire sem szabad eleve
nemet mondani, és időnként azt is egészséges kehet felülvizsg
álni,
valóban szkeptikusok vagyunk-e.
Elnézést kérek mindenkitől, akit nem érdekelt.
AmCsÜ:
Csörgits Gábor