Dátum: 2004. október 20., 11:39
Feladó: Szabó Gyula --
Tárgy: Gamow és társai
Köszönöm Dalos Endre bácsinak, hogy nekem is küldi a Dracót. Ám meg kell osztanom
az Olvasókkal, hogy sajnos csúnya cikket találtam a legfrissebb számban, mindjárt
vezércikként. A szerző (nevét nem írom le) állítása szerint newtoni logikával próbálja megközelíteni
a modern kozmológiát; s hogy ez méltatlankodásából láthatóan nem sikerül neki,
az természetes - minden elmélet csak arra jó, amire való, magyarul ökrösszekérrel
nem lehet a Holdra utazni.
A kozmológiát legalább az einsteini elmélettel, esetleg valami újabbal kell megközelíteni.
Ily módon a cikk összes következtetése téves, cáfolni is lehetetlen, hiszen félmondatonként
van néha olyan állítás, aminek az ellenkezője sem igaz. Szomorú az is, hogy a szerző a
szakzsargon fogalmait következetesen kitekerve alkalmazza, ezzel nem tudom, mi volt a célja,
talán az elidegenítés, vagy az, hogy leplezze nagy járatlanságát a témában?
A szerző szerint a tudományt előítélet (szóhasználata szerint előhit) nélkül kell megközelíteni; közben ő
maga a newtoni elméletet nevezi józan parasztinak. Előítéletes cikkel állunk tehát szemben.
És itt kövbevetőleg meg kell jegyeznem, hogy minden, azaz minden méréshez szükség van
hipotézisre magáról a mérni kívánt jelenségről, hiszen különben nem tudjuk, hogy
mit és hogyan akarunk mérni (Simonyi: a fizika kultúrtörténete). Ez a hipotézis azonban
nem előítélet és nem hit kérdése, hanem archimédeszi pont.
A szóhasználat sokszor cinikus, néha rosszindulatúvá válik, szintén a szerző tájékozatlansága
miatt. Gamowot elvtársként emlegeti. Leningrádi és Göttingeni tanulmányai után George Gamow 1929-1931-ig
Cambridge-ben dolgozott, ahonnan 1931-ben Sztálin visszahívta a Leningrádi Akadémia élére. A
szovjet viszonyok miatt 1933-ban egy Brüsszeli konferenciát kihasználva Gamow családjával
emigrált, és kis bolyongás után Seattle-ben telepedett le, a Washington University Fizika
Tanszékének tanszékvezetőjeként (1934-1956; Astronomy & Astrophysics Enc., 2001). Az elvtárs
terminus megalapozatlan, és a szerző tájékozatlanságát tükrözi.
És csak még egy apróság. Minden hasonló téves interpretáció mélyén ott húzódik egy stabilnak
hitt elképzelés a newtoni abszolút téridőről, pedig a newtoni fizika 1. axiómája szerint az inerciarendszert
meg tudjuk határozni. Mivel ez kozmológiai léptékben nem lehetséges,
a kozmológia szempontjából el kell vetni ezt a fölfogást, és egy szimmetrikusabb elméletet kell
keresni, ahol a fizikai folyamatokat minden vonatkoztatási rendszerben
ugyanaz az elmélet írja le (általános relativitás és hasonlók). Ebben az elméletben a Hubble-tövény
NEM Doppler-, azaz NEM távolodási, HANEM tágulási effektus. Ez a kettő egymástól
teljesen különbözik, s aki a kettő közé leírja az egyenlőségjelet, ismétcsak a témában való
járatlanságát tanúsítja.
A szerző nem érti, hogy hogy lehet, hogy a semmiben egyszercsak megjelenik egy "1 mm^3" méretű valami, ami
utána "fölrobbantja magát", és ez lesz a Világegyetem. Az interpretáció megint hibás, mert
"először nem volt először": maga az Ősrobbanás tágulása hozta létre a téridőt. Magyarul az, hogy
"az Ősrobbanás előtt" nem létezett, és "az Ősrobbanáson kívül" szintén nem létezett.
Én itt szintén jeges folyóra tévedtem, és mivel nem vagyok szakértője a témának. Én úgy képzelem ezt a
dolgot, hogy az Ősrobbanás még annyira kompakt és szimmetrikus volt, hogy nem volt benne "értelme" sem
az időnek, sem a távolságnak. Amikor történt benne egy szimmetriasértés, hirtelen különbözővé vált 3+1
téridő-dimenzió, és maga az Univerzum ebben a négy dimenzióban kezdett el fejlődni. Épp a teljes szimmetria
miatt nincs értelme a korábban létező időről beszélni.
A cikk végén az áll, hogy "Folytatjuk". Remélem, a folytatás egy föltűnő helyen megjelenő Erratum lesz...
Üdvözlettel,
SzMGy