Dátum: 2004. november 5., 13:45
Feladó: Keszthelyi Sándor --
Tárgy: 240. Csillagaszati ko(szo)nyvismertetes.
KISS László, KOVÁCS István, DEREKAS Aliz,
MIZSER Attila szerk.
Változócsillagok katalógusa és fénygörbéi.
Budapest, 2004. Magyar Csillagászati Egyesület,
G-Print Bt. Nyomda. 87 old.
Megvásárolható a Polaris Csillagvizsgálóban
(Budapest, III. Laborc u. 2/c.) és megrendelhető a
Magyar Csillagászati Egyesület postacímén
(1461. Budapest, Pf. 219.) piros postai utalványon,
hátoldalon a tétel megnevezésével, vagy átutalással
is 500 Ft-ért.
Fedőlapján éppen egy szupernóva robban, sajnos nem
a mi galaxisunkban.
A kiadványt 2004. október 9-én délután vehettük
kézbe Baján. Persze jókora előkészület előzte meg, mivel
több kiadvány-részt tartalmaz.
Elöször: egy változócsillag katalógus, amely a
hazánkból észlelhető és észlelendő változócsillagok
jegyzéke. Nem is sok: 14 oldalon sorakoznak a látnivalók,
azaz az eruptívok, a kataklizmatikusok, a mirák, a
félszabályosak, a szabálytalanok, az RV Taurik, és
az extragalatikusok.
Másodszor: a változócsillagok osztályozása következik,
az állatfajták mintájára, hiszen körülbelül 100-féle
változócsillag-fajtát különböztetnek meg, és ezeket a
változást kiváltó okok szerint lehet csoportosítani, majd
újabb alosztályokba sorolni a fénygörbe típusai szerint.
Az összeállítás a GCVS alapján készült és az
amatőrcsillagászok szemével érdekesekre terjed ki, de
így is 52-féle változó-típust említ és ismertet.
Harmadszor: immár a tettek mezejére
(sőt látómezejére) kell lépnünk, hiszen a fejezet címe
egyetlen parancsszó: "Észleljünk!" A szerző személyét
csak találgatni lehet, de nagyon nagy ég alatti gyakorlattal
megáldott változós lehet, aki minden csínját-bínját tudja
ennek a szép témának: miket, hol, hogyan, mikor, mivel, kivel,
hányszor, miért észleljünk!?
Nagyedszer: a már elvégzett munka gyümölcsei jönnek,
a közelmúlt, azaz az 1998-2002-es időszak, azaz 5 év
feldolgozása és a legszebb magyar fénygörbék.
Az itt burjánzó 192 fényváltozó görbéjéhez 184 sorstársunktól
109243 darab fénybecslést használt fel a számítógép.
Rég kitört nóvák láthatók itt, az elhalványult röcöröbö-k,
törpenóvák lüktetnek szaporán, a mirák sora (melyek közt
nincs két egyforma), és végül a szabálytalanabbnál
szabálytalanabbak végeláthatatlan tömege.
És benne a jó érzés: valahol valamelyik pici pontocska talán
éppen az én ég alatti vízionálásom végterméke! Avagy: a Tied!
Keszthelyi Sándor (Köszö)