Dátum: 2005. január 20., 8:26
Feladó: Keszthelyi Sándor --
Tárgy: Kis magyar stonehenge?
A Balaton mellett van egy nagyon régi kő, amire irányok
vannak felvésve - írja Kpali 2005. jan. 16-án (Csilla 4455.).
Valószínűleg a Balaton déli partján, a Somogy megyei
Zamárdi melletti Szamárkőről olvasott.
Az útikönyvek is említik, hogy a Zamárdi vasúti megállótól 15
perces sétával érhető el a Kő-hegy oldalában fekvő,
nagyméretű homokkő alakulat: a Szamár-kő. A közhiedelem
szerint ősmagyar áldozati hely volt (egykori hévizes források
vize által összecementezett homok - magyarázzák). A
térképek is mutatják, hogy piros jelzés vezet az állomástól a
Szamár-kőig. A Balaton turistatérképek a településtől 1 km-re
nyugatra jelzik a Kő-hegyet és külön a Szamár-kő jelölés is
látható a tó felé.
Még a hazai Műemlékjegyzék 1960-as kiadásában is
szerepelt: Zamárdi. Szamárdomb. Szamárkő. Állítólag
pogánykori oltárkő. (Aztán törlik, és sem az 1976-os, sem az
1990-es jegyzék nem említi már.)
Honnan származhattak ezen adatok? Egy korábbi, de
részletes cikket találtam a Búvár folyóirat 1943. májusi
számának 176-177. oldalán: Margittay Rikárd írja a
Pogánykori oltárkő Zamárdin című cikkében:
A község nevezetessége az úgynevezett Szamárkő, amely a
vasútállomástól nyugatra 8-10 perc távolságra a szőlőkkel
borított Kőhegy keleti lejtőjén fekszik. Mintegy háromszor öt
méter nagyságú hosszúkás téglaalakú magányos kőtömb ez,
a különös dimbesdombos, valamit takaró hegyoldalban, mely
ma kopár legelő és éppen szemközt fekszik a tihanyi
apátsággal. Somogy megyében tudvalevőleg alig van kő, s
ezért annál feltűnőbb e kőszegény vidéken a hatalmas lapos
szikla ... Ezt a Szamárkövet, melyről talán a község neve is
[Szamárdi] származhatott, a nyáron alaposan megvizsgáltam
és különös jeleket vettem rajta észre. És pedig azt, hogy a
kőtömb közepén vályúszerű mélyedés fut végig, mely nem
lehet a természeti erők műve, mert egyik végén szabályos
kerek lyukban (tűzgödörben) végződik. A kő oldalán emberi
lábnyomhoz hasonló mélyedés, másik oldalán pedig lópatához
hasonló benyomat van ... Egy neves szobrászművészünk, aki
zamárdi villatulajdonos, e jeleket látva, azokat primitív, emberi
kéztől származó architektúraként ismerte fel ... Hazánk több
helyén is vannak ily magányos kőtömbök, sziklák, melyeket
Szamárkő, Lókő, Disznókő, Ebkőnek neveznek már ősidőktől
fogva, pedig láthatólag nem hasonlítanak az állatok alakjához.
... Feltételezhető, hogy e különös sziklatömbök a
pogánykorban áldozó oltárok lehettek, melyeket a térítő
keresztény papság illetett csúfnévvel, hogy ezzel is elvegye a
kedvét a régi hitet vallók odasereglő tömegeinek a
bálványimádástól ... Ezeknek a pogánykori áldozó oltároknak
a jellegzetes ismertetőjele még az is, hogy fekvésük keleti
irányú, hátul félkörszerű magaslat van, ahonnan a nép a
szertartást nézte ... ez a zamárdi Szamárkőnél is feltalálható,
amennyiben a vályúszerű bevágás a kövön egész pontosan
keleti irányú, háta mögött megvan a félköralakú magaslat, ahol
a nézők letelepedhette. ... --- írja (többi között) a cikk szerzője.
Érdemes lenne egy csillagászati érdeklődéssel megáldott
turistának megszemlélni manapság is a Szamár-kő kőtömbjét
és környezetét!
Én Magyar Stonehengéről nem tudok. Mégis, egy
gyöngyszemet átnyújtok, melyet az Elixír 1997. júniusi
számának 11. oldalán találtam, de amelyet értelmeznem a mai
napig sem sikerült. Próbáljuk közösen, mert országunkon
áthúzódva, itt a Stonehengénél nagyságrendekkel nagyobb
szabású valami van. Ha van! Íme:
Vonal, amely a Zempléntől a Pilisen keresztül a Káli-
medencéig húzódik. Ez a vonal átmegy a kiaticei kultúra
földvárain, a Dél-Mátrában található kaptárkövek környékén,
Hollókő-hegyen, annak az oldalában elhelyezkedő
Óriáskunyhón, az egyetlen magyar dolmenen [ ! ],
Mátrafallóskúton és a mátrai Szamárkövön, az Ágasvár
tövében.
Keszthelyi Sándor (Köszö)