Dátum: 2005. március 11., 13:53
Feladó: Keszthelyi Sándor --
Tárgy: Elso nyomtatott csillagaszati konyveink
PANNÓNIAI FÉNIKSZ,
AVAGY HAMVÁBÓL FEL-TÁMADOTT MAGYAR NYELV
címmel és
Első nyomtatott tudományos könyveink (16-19.század)
alcímmel
az Országos Széchényi Könyvtár
egy könyvkiállítást rendez amely 2005. március 11-én
15 órakor nyílik meg, és egészen 2005. július 30-ig
tekinthető meg keddtől szombatig 10-18 óráig
(vasánap és hétfőn zárva) az Országos Széchényi Könyvtár,
Budapest, I. ker. Budavári Palota F-épület kiállítótermében.
Magyar nyelvünk fennmaradását: a magyar nyelven beszélők
és a magyar nyelvű könyvkiadás biztosították, köztük a
tudományos könyveink is, sőt a természettudományosak is.
A magyar nyelvű legelső természettudományos könyveink
kiállítására négy csillagászati könyv is belekerült: egy csízió,
egy kalendárium, egy versbe szedett csillagképismertető és
egy csillagászati ismeretterjesztő párbeszédes mű.
Éspedig, a következők:
1./
CISIO Magyar nyeluen, és az égh iarasánac és czillagoknac külömb
külömb természetinec follyasából valo Practica. Melyböl
gyermekeknec születéseknec természetec, és az Napoknac miuólta
meg ismertetnec. Az az: Magyar Planetás Könyw. Colosvarat Az
Könywnyomtato által Magyarrá forditatot, és vyiolan ki adatot. Anno
Chisti 1592. Esztendöben. 60 számozatlan levél.
Ez a csízió a XV. század híres német csillagászának, az 1436-1476
között élt Johann Müllernek (a Mátyás király udvarában és a pozsonyi
egyetemen is működő Regiomontanusnak) a műve. Kolozsvárott, a
„könyvnyomtató Gáspár” által (ifj. Heltai Gáspár vagy megbízottja) „a
német írásból szóról szóra magyar nyelvre fordított” először 1590-ben,
majd 1592-ben kiadott könyv.
A mű sok csillagászati ismeretet ad. Az öröknaptár, az év tizenkét
hónapjára és Kolozsvárra számítva közli a nappalok és éjszakák hosszát.
Felsorolja az 1592 és 1600 közötti változó ünnepeket (húshagyó kedd,
húsvét, pünkösd). Ismerteti a naptár elemeit, az évszakokat, a
napfogyatkozásokat, az üstökösöket, a villámlást és a szivárványt. A Nap
járását bemutatva egyszerű napórát is ajánl.
Asztrológiai tanácsokat ad a csillagos ég forgásával, a Holddal, a
bolygókkal kapcsolatban.
Ezen kívül a mindennapi élethez nyújt gyakorlati és egészségügyi
ismereteket: az időjárással, az emberek jellemével, a földműveléssel, a
vásárok időpontjának és helyének ismertetésével.
2./
SZÉKELY István: Calendarivm magiar nielwen.
Krakkó, 1540-1550 között. Vietor. 30 számozatlan levél.
Krakkóban, Hieronymus Vietor könyvnyomdász az 1540-es években adta
ki, a Szikszón, Olaszliszkán és Göncön működő iskolamester és
prédikátor: Bencédi Székely István magyar nyelvű öröknaptárát. Ez a
legelső nyomtatott naptárunk. Közli az év 12 hónapjának magyar neveit,
a hó napjainak számát, majd hetenként és naponként a nevezetesebb
névünnepeket. Jelzi az évszakok kezdetét, azt hogy a Nap melyik
csillagképben jár, mikor kel és nyugszik. Az aranyos szám és a vasárnapi
betűk külön táblázatokban közlése biztosította, hogy a naptárt bármelyik
évben használhatták. Ezzel számították ki a mozgó ünnepeket és az
újhold feltűnésének idejét is. A könyv végén megtaláljuk magyarul a
számjegyek sorát: egytől húszezerig.
3./
[PÁLÓCZY] HORVÁTH Ádám: Leg-rövidebb nyári éjtszaka, mellyben
le-íratik egy ollyan tsillag-vizsgálónak beszélgetése; a’ ki a’ múlt
1787dik Esztendőben nyár-kezdetkor, az égi testeket tsudálkozva
nézegeti, azoknak forgásaikat le-írja, és az isméretesebb
Tsillagzatok’ Neveit a’ régi Pogányok Költeményjeiből, a’ nagyjából
magyarrázza. Írta és most közre bocsátja Horváth Ádám.
Pozsonyban, Wéber Simon Péter betűivel. 1791.
Az irodalmi körökben is jól ismert Pálóczi Horváth Ádámnak (1760-1820)
ez a munkája feldolgozza korának csillagászati ismereteit. Egy júniusi
éjszaka alatt, ismerteti a lemenő Napot, a kelő Holdat, a bolygókat, az
üstökösöket és az állócsillagokat. Ahogy fordul az égbolt, úgy veszi sorra
a Magyarországról látható csillagképeket estétől hajnalig. A görög és
római mitológián alapuló elnevezéseket és mondákat kiegészíti a magyar
nép csillag- és csillagkép-neveivel. A 92 oldalas magyar nyelvű
csillagászati tanulmány érdekessége, hogy nem prózában, hanem egyik
antik verslábban, trocheusban írta a szerző. Emiatt, nehezen
értelmezhető a mai olvasónak. Versbe szedi nemcsak Kopernikusz
világképét, és Newton égimechanikáját, hanem az új csillagokat, azaz a
szupernóvákat, sőt az 1781-ben felfedezett Uránuszt is.
4./
JENEY György: Természet-könyve. A’ hortobágyi pásztor, és a’
természet-visgálo. A’ Nem-tudósok Kedvekért irta Jeney György.
Pesthenn, Pátzko Ferencznek Betűivel. 1791. 224 p.
Egy természetvizsgáló és egy pásztor találkozik a Hortobágyon, és együtt
nézik a körülöttük látható természetet, mint egy nagy nyitott könyvet. Hat
napon át beszélgetnek, ezért párbeszédes formában tárják az olvasó elé
a természettudomány egészét.
Témájuk nagyrészt a korabeli csillagászat és a fizika világképe: középen
a Nap, azután a bolygók, köztük a Föld és a Hold, azután a külső bolygók
és azok holdjai. Tovább a nagyon távoli állócsillagok, a néha feltűnő és
visszatérő üstökösök, az északi fény. Megbeszélik a Nap égen látszó
mozgását évszakonként és a hazánkból látható csillagképeket. A szerző
a természetvizsgáló bőrébe bújt, és sok téves hiedelmet, babonát cáfolt
meg értelmes példáival, a tudományos alapismeretek közérthető magyar
nyelvű közlésével.
A német forrásokból fordított, vagy német minta alapján írt könyv a
magyar viszonyokhoz igazodik. A Szatmárnémetiben élő szerző
iskolásoknak, és az érdeklődő egyszerű embereknek szánta munkáját.
Különös módon: csak hat bolygóról szól, és nem említi a hetediket: a már
1781-ben felfedezett Uránuszt.
Keszthelyi Sándor (Köszö)