Dátum: 2005. március 22., 14:56
Feladó: Keszthelyi Sándor --
Tárgy: 259. Csillagaszati ko(szo)nyvismertetes.
PONORI THEWREWK Aurél: Nyugatosok.
Hadifogoly-emlékezések.
Ember(ség)próbák szögesdrót mögött.
Budapest, 2004. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, debreceni Kinizsi
Nyomda, 160 old., 19 fekete-fehér fotó. Ára: 2000.-Ft. /Mundus-
emlékiratok./
Könyvesboltokban vásárolható. A Don Quijote Könyvklub (1051.
Budapest, Hercegprímás u. 18. tel: 302-5542 e-mail: konyvklub kukac
donq.hu) személyesen 1640.-Ft-ért adja, postán 1845.-Ft-ért küldi.
A magyarok közül is sok százezer halott és sok százezer hadifogoly
terítette Európa tájait. Minden ember veszteség, minden megalázás
fájdalmas. Nem kivétel a csillagászé sem.
Igen: főhősünk csillagász, a budapesti Tudományegyetemen szerzett
matematika-fizika tanári oklevelet és szakcsillagászati képzést 1944
nyarán. Azt hitte: előtte az élet, előtte a csillagászati kutatómunka. Ám a
Történelem szólt erőteljesen közbe: inkább a halál kerülgette (előbb
kivégzése került napirendre, majd bombázások, szögesdrótos hadifogoly
tábor, a csupasz földön 140 ezer ember, az éhezés és csaknem az
éhhalál, végül marhavagonokban vitték egyre nyugatabbra).
Csillagászatról sem ekkor, sem a későbbiekben nem eshetett szó. Friss
csillagászati diplomásunk persze menekülés és elsötétítés közben is
figyelte az árnyékot vető Vénuszt. Éjszaka a csupasz földön fekve
mutogatja a csillagos eget sorstársainak. Napórát készít fogolytársainak,
hiszen minden értéküktől, így óráiktól is már rég megfosztották őket.
Inkább matematikai tudását hasznosítja: miként lehet az egyre
zsugorodó (élelmiszernek csúfolt) moslékot szétosztani 800 vagy 1000
ember között.
Meddig ember az ember? Ha fázik, ha koszos, ha büdös, ha éhező, ha
tetves, ha megvetett, ha megvert, ha jogtalan, ha kifosztott, ha
létkörülményei az állatokénál is rosszabbak? A hihetetlenül minimálisra
zsugorított ellátás és a semmiféle jog is elég! És még akkor is: megtartja
életkedvét, érdeklődését, vidámságát, hitét, még olvas, még verset
mond, még nem adja fel! A csillagász sem: ember marad, szolidáris
társaival, életkedvet sugároz mások felé. Így bírja ki, így jut haza. Így ez
a könyv is: hiába szól igen keserves dolgokról, mégsem szomorú.
Jó tudni, hogy a művelt napnyugaton van egy ország: ahol szívből és
szenvedéllyel, (és ok nélkül) gyűlölik a magyarokat! Szidják, leköpik,
megdobálják őket! Aurélt is. És aki onnan hazatért, azután itthon lett
megbélyegzett: nyugatos! Évtizedeken át másodrendű állampolgárok,
jogfosztottak, és nemhogy csillagászok nem lehetettek, de rendes állást
se kaphattak. Így járt Aurél is! Még jó, hogy a sors: a hosszú élettel
kárpótolta szenvedéseiért.
Keszthelyi Sándor (Köszö)