Dátum: 2005. május 5., 12:56
Feladó: Keszthelyi Sándor --
Tárgy: 269. Csillagaszati ko(szo)nyvismertetes.
LAVIOLETTE, Paul A.: Az ősrobbanáson túl.
Ami a Nagy Durranás mögött van. Az ókori mítoszok és a
folyamatos teremtés tudománya.
Fordította (Beyond The Big Bang: ancient myth and science of
continous creation 1995-ös eredetiből) Oszbach György.
Pécs, 2004. Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója, Kinizsi
Nyomda Kft. Debrecen. 407 old. Ára: 2995.-Ft.
Könyvesboltokban vásárolható, főleg az Alexandra
Könyváruházakban.
Ennek a vastag könyvnek egy harmada bizony ilyesmikről
szól: az ókori (főleg egyiptomi és görög) mondák
teremtésmítoszai, alkímia, az asztrológia termodinamikája,
Atlantisz legendája, a jövendőmondó tarot kártya szimbolikája,
metafizika, misztériumok, a piramisok és a szfinx részletesen,
terjedelmesen, belegyömöszölve valamennyi csillagászatot,
amennyit ezek elbírnak. No, lehet, hogy valakinek ez érdekes,
értékes, hiszi, vagy ha nem hát legalább elámul az emberiség
ősi kulturális örökségén. Akinek meg ellenszenves ez a sok
buta mese: hát ugorja át ezeket, vagy még jobb, ha kitépi,
kivagdossa a könyvből, hogy ne is lássa!
A könyv másik harmada meg valami huszadik századi
teremtésmítoszról szól: hogy a világunk kezdetben nem volt
(sem tér, sem idő, sem anyag, sem energia), aztán egy
pillanat alatt minden lett a semmiből, és hogy őrült
sebességgel távolodik minden tejútrendszer mindegyiktől, mert
valami ősrobbanás történt, illetve mégsem. És hogy ezt a
fantazmagóriát, melyet már Edwin Hubble is elhagyott, de
amelynek koporsójára most éppen a Hubble űrtávcső mérései
verik az utolsó szögeket, még a végsőkig védik nevetségesen
a Nagy-Durranás-hívők, és minden kiötlenek, csakhogy buta
elméletüket a legvégsőkig megmentsék. No, lehet, hogy
valakinek ez érdekes, értékes, hiszi, vagy ha nem hát legalább
elámul a nyugati fizika ezen elméletén. Akinek meg
ellenszenves ez a sok buta mese: hát ugorja át ezeket, vagy
még jobb, ha kitépi, kivagdossa a könyvből, hogy ne is lássa!
A könyv harmadik harmada is egy mese: hogy a világunk egy
szép csendes vákuum vagy éter csendes ringatózásából,
fluktuációjából többezer milliárd évek után éledt fel, és azóta
csendesen alakult ki minden, amit körülöttünk látunk. Ám a
galaxisok nemigen távolodnak egymástól, csak a köztük
haladó fény fárad el és vörösödik meg. A háttérsugárzás
egyenletessége más eredetre mutat, a héliumtöbblet szépen
nyugodtan kialakulhatott a évek százmilliárdjai alatt, a statikus
világegyetem euklideszi tere nem görbül sehol. No, lehet, hogy
valakinek ez érdekes, értékes, hiszi, vagy ha nem hát legalább
elámul napjaink elmebajnokainak nagy elméletén. Akinek meg
ellenszenves ez a sok buta mese: hát ugorja át ezeket, vagy
még jobb, ha kitépi, kivagdossa a könyvből, hogy ne is lássa!
Kinek mi maradt meg a könyvből?
Keszthelyi Sándor (Köszö)