Dátum: 2005. május 24., 11:19
Feladó: Keszthelyi Sándor --
Tárgy: 272. Csillagaszati ko(szo)nyvismertetes.
HAWKING, Stephen W. - PENROSE, Roger:
A tér és az idő természete.
Előadás sorozatok az Isaac Newton Intézetben.
Fordította (The Nature of Space and Time, 1996-os eredetiből) Both
Előd. Lektorálta és szerkesztette: Abonyi Iván. 2. kiadás. Budapest,
2003. Akkord Kiadó, Borsodi Nyomda Kft. 191 old. Ára: 2190 Ft.
/Talentum tudományos könyvtár sorozat/
Kapható a könyvesboltokban.
A nagy vita 1927-ben tört ki az Einstein vezette konzervatívok
(Schrödinger, Broglie), és Bohrék (Heisenberg, Pauli, Born) között,
utóbbiak az újszerű kvantummechanika hívei voltak. A nagy kérdés,
amelytől függött világunk szerkezete, amely eldöntötte Világegyetemünk
keletkezését, felépítését, így hangzott: megdöglik-e Schrödinger
macskája, vagy sem?
Csak a laikusok hihették, hogy ez a probléma megoldódott, pedig a
fizikus társadalmat megosztó izzó feszültség évtizedek óta a hamu alatt
parázslott. Ezért 1994-ben Cambridge-ben újra hat hónapig tartó vitát
folytatott ez ügyben az Einstein-párti Penrose, és a Bohr-párti Hawking.
És mi volt most a fő kérdés? Igen: vajon megdöglik-e Schrödinger
macskája? (Aki azt hiszi, hogy én hülyéskedek, nézze meg a könyvet, a
mutató szerint a "Schrödinger-macskája" kérdés a 97, 98, 99, 137, 139,
150, 168, 171, 175, 176 oldalakon részletezve van!)
Igen kérem: Univerzumunk legnagyobb problémáját, minden titok
megfejtését rejtették ebbe a szegény (78 éves) macskába. A dolog úgy
áll, hogy Bohr-Hawking szerint a világ alapvetően a kvantummechanika
szerinti, az események határozatlanul, kiszámíthatatlanul történnek, Isten
egy szerencsejátékos, és a fizikában semmi sem biztosan, csak bizonyos
valószínűséggel történik. Viszont a vaskalapos, konzervatív Einstein-
Penrose szerint, ezen világot világos, egyértelmű törvények irányítják,
ezek időben előre-és visszamenően biztos eseményeket jelentenek,
Isten nem egy kockázó szerencsejátékos.
Hawking és Penrose felváltva tartotta előadásait, egymásra is
reagálhattak, a hallgatóság is feltehetett kérdéseket. A könyv ezt a vitát
örökítette meg. A vita nagyon magas (hő)fokon zajlott. Jómagam a felét
se értem. Csak azt, hogy miről is van szó: megismerhető-e a
Világegyetem, amelyben éppen élünk? Megtudhatjuk-e mi fog történni
benne? Természettudományunkkal kikutatható-e milyen volt ez a leges-
legkorábbi állapotában? Káoszban élünk-e, vagy Rendben?
Vulgárisabban: mi ez a kupleráj körülöttünk?
Kicsit fizika, és kicsit matematika ez. Nagyrészt csillagászat, vagy
olyan nagyméretű objektumokkal foglalkozik fizikus szemmel, melyeket a
csillagászok vizsgálnak: csillagok, galaxisok, fekete lyukak, gravitációs
terek, ősrobbanás, szingularitás, Minkowski-tér, pulzárok, háttérsugárzás,
stb.
Hawking itt elemében van, sziporkázik, sokat gondolkodhatott ezeken
a kérdéseken, komoly kutatásokkal is szolgálta a tudományt --- de látom,
hogy szívesen teszi humorával elviselhetővé ezeket a nehéz kérdéseket.
Penrose nyugodtabb, szerepe szerint ő a konzervatívabb, aki elfogadja a
Platontól Newtonon át Einsteinig ívelő, hagyományos
természettudományos gondolkodást. Szépen hagyja, hogy a másik
teremtsen itt újszerű fizikát. Ha tud!
És, hogy ki a győztes? Nos a furcsaság: éppen a konzervatívabb nem
tud mit kezdeni a kezdeti szingularitással, ott törvényei azt mondják: a
törvények nem érvényesek. És éppen a határozatlanabb elvet vallók
képesek ezekben a nagyon extrém viszonyok (fekete lyukak, ősrobbanás
pillanata) esetén konkrétumokat leírni. Nagyon szépen leírható tehát a
fekete lyukba hulló fekete macska sorsa!
Keszthelyi Sándor (Köszö)