Dátum: 2005. december 12., 20:37
Feladó: Katona András --
Tárgy: Gyűrűs napfogyatkozás - megkésve és utoljára
Kedves amatőrcsillagászok!
Elnézést, hogy ezt a cikket ilyen későn adjuk közre, de reménykedtünk benne,
hogy megjelenik a decemberi Meteorban, és nem szerettük volna sok fórumon
egyszerre ismételni.
Sajnos végül a Meteorba még említésképpen sem fértünk bele.
Fogadjátok szeretettel ezt a kis beszámolót, ami talán kedvcsinálónak jó
lesz a jövő évi napfogyatkozás Törökországi megtekintéséhez, ahol mi is ott
leszünk.
A képek a következő helyen tekinthetők meg:
http://ateszastro.uw.hu/html/galeria/index.php?spgmGal=Masok%20altal%20keszitett%20fotok/Katona%20Andras%20Fotoi
Üdvözlettel:
Bakács Gabi és Katona András nevében
Katona András
El kuszuf – A fogyatkozás
Előzmények:
A feleségemmel Tunéziába mindössze nyaralni indultunk. Az, hogy a
napfogyatkozás időpontja is beleesett, csak egy hirtelen elhatározás
eredménye volt. Az útnak csak 7cmx21cm-nyi napfóliával, két binokulárral,
egy Fuji S7000-es fényképezőgéppel és állvánnyal vágtunk neki, reménykedtem
benne, hogy a 3000 Ft-os binokuláromat össze tudom úgy szerelni a géppel,
hogy jó képeket tudok csinálni – ez nem sikerült.
Majdnem egy hetünk volt a helyszínen az út megszervezésére. Djerba szigete –
ahol nyaraltunk és amit a hagyomány szerint az Odüsszeiában leírt Lótuszevők
szigetének tartanak – éppen a gyűrűs sáv északi peremén fekszik. Azt, hogy
csatlakozzunk Schné Attilához Douz-ban (a homoksivatag szélén) már az elején
el kellett vetnünk a távolság miatt. Kezdetben is a Tataouine nevű városka
környékében gondolkodtam, ami már jócskán benne van a sávban. A város neve
nem véletlenül hasonlít a Lucas-féle Star Wars univerzum Tatooine
sivatagbolygójának nevére – az eredeti csillagok háborúja sivatagos
jeleneteit mind a környéken vették fel.
Szerencsére az úthoz nagyon hamar találtunk partnereket: a velünk egy
szállodában nyaraló 2 kétfős családot – ahol az egyik házaspár merő
véletlenségből MCSE tag és nem is a napfogyatkozás miatt jöttek – valamint
két telepített magyar idegenvezető sem akart kimaradni a látványból. Ők
szervezték meg a kisbuszt, a sofőrt és az aznapi programot is, kedvező
árért. Kiderült, hogy a tunéziaiak egyáltalán nem várnak a napfogyatkozásra
(ami figyelembe véve, hogy turisztikai zónáról van szó – meglepő), és csak
hosszas magyarázkodás után sikerült velük megértetni a jelenség mibenlétét –
amit az ő szavaik szerint “kuszuf”-ként azonosítottak.
Sajnos a várt helyzettel ellentétben az arabok mégsem maximálisan
leleményesek – nem kaptunk sehol napfogyatkozás-szemüveget, és
idegenvezetőink még hegesztőszemüveget sem szereztek be – a kormozott
üvegtől pedig valószínűleg tartottak, úgyhogy a teljes, megfigyelésre
alkalmas készletünk a következő volt: 1 db. 6 megapixeles digitális
fényképezőgép, leszerelhető napfóliával, 2 db. binokulár – 1 lencse lefedve,
a másik lencsén napfólia. Ennyi eszközünk volt 8 fő részére.
A rohanás:
2005. október 3. gyönyörű tiszta, felhőtlen éggel és 26°C-al indult Djerba
szigetén. Néhány napfelkeltés fotó és egy gyors reggeli után azonban - hazai
idő szerint 8 óra tájban – az ég erősen befelhősödött. Még tetézte a
problémát, hogy a 8 órai induláskor idegenvezetőink nem voltak a buszon és
akkor indultunk el értük a kb. 20 km-re lévő Houmt Souk nevű településre,
ami észak-nyugatra volt a szállodánktól, a gyűrűs sáv pedig délre.
Az idegenvezetőinket felvéve 9 óra tájékán nagy rohanásba kezdtünk.
Szerencsére a sivatagi utak kihaltak voltak, ezért jól haladtunk. A felhők a
szárazföld belseje felé villámgyorsan eloszlottak, 9:20 körül már
tökéletesen felhőtlen ég alatt autóztunk. 10 óra körül már Tataouine
határában jártunk. Amikor 10:02 körül a száguldó buszból binokulárral
észleltük hogy a fogyatkozás már megkezdődött (aki valaha használt optikai
eszközt 120 km/h sebességnél egy arab úton az tudja milyen nehéz feladat)
azonnal megálltunk. Némi időbe telt, mire elmagyaráztuk a sofőrnek, hogy nem
szeretnénk ezt az emlékezetes eseményt Tataouine külvárosában – szeméthalmok
és érdeklődő arabok között átélni – egy arab kisgyerek sírvafakadt amikor
meglátta élete első fehér emberét -, de újra beugrottunk a buszba és
áthajtva a városon, az Atlasz déli nyúlványainak kanyonjai között álltunk
meg, mintegy 30 km-re a tényleges középvonaltól. Felpakolva videokamerával,
fényképezőgéppel, állvánnyal, binokulárokkal, hátizsákkal és vízzel
megmásztuk a kanyon falát, hogy a fennsíkról kövessük a halványodást. A
gyér, kiszáradt növényzettől eltekintve marsi tájon voltunk – vörös
sziklákkal, kövekkel és homokkal. Ha valaki a Marson játszódó filmet akar
forgatni, ide nyugodtan jöhet, csak néhány száz négyzetméterről kell kitépni
azt a pár kiszáradt kórót ami még bír az elemekkel.
Rekord sebességgel állítottam fel a fényképezőgépet az állványra, majd
elkezdtem a videokamerás- fényképezőgépes rögzítést.
A kuszuf
Amikor a rögzítést és az észlelést megkezdtük, a fogyatkozás már 25% körüli
volt. Ahogy az kősivataghoz illik, a Nap és a kövek is egyaránt sugározták a
hőt.
A fogyatkozás során a '99-es magyarországi napfogyatkozás élményei
elevenedtek fel. A fény fokozatosan tompult, az árnyékok élesek maradtak.
Egyre inkább olyan érzésem támadt, mintha napszemüvegen keresztül nézném a
tájat.
A gyűrűsséget várva a beszélgetés közben kiderült, hogy útitársaink
személyesen is ismerték Kulin Györgyöt (sőt ő volt az esküvői tanújuk) és
azonnal találtunk egy közös csillagász ismerőst is, Keszthelyi Sanyi
személyében. Szinte hihetetlen, hogy merő véletlenségből kerültünk egy
szállodába ilyen emberekkel, akik még csak nem is a napfogyatkozás miatt
érkeztek pont ekkor.
A gyűrűsség kezdetéről – a kevés és kézről-kézre járó optikai eszköznek
köszönhetően – lemaradtam, de az eseményt folyamatosan rögzítettük –
kamerázva a tájat és fényképezve a Nap-Hold találkozót. Bár a Nap nem tűnt
el teljesen, megközelítettük a '99-es totalitás alatti szürkületet. A gyűrűs
fázis több percig tartott, útitársainkat lenyűgözte mind a táj, mind a gyűrű
látványa. A kanyonban kanyargó aszfaltúton az egyetlen elhaladó jármű
gyakorlatilag megállásig lelassított.
Szabad szemmel természetesen a jelenség nem volt közvetlenül észlelhető,
hiszen a Nap még a gyűrűn át is vakított – bár volt olyan a csoportban aki
azt mondta, hogy szabad szemmel is látta a gyűrűt. Én, amikor
belepillantottam a Napba, csak a ragyogást láttam, de becsukva a szememet a
szemhéjamon felvillanó jól ismert zöld folt valóban egyértelműen gyűrű alakú
volt. A gyűrűsség alatt a sötétedésen kívül a levegő hőmérséklete is gyorsan
csökkent, becslésem szerint 5-6 °C-t is. A kősivatag mindenesetre
elviselhető hőmérsékletű lett.
A gyűrűsség megszűnése után a fényerő gyorsan emelkedett.
A becsapott madarak – nem is gondoltam hogy ilyen kopár helyen madarak
lehetnek – 11 óra felé megkezdték hajnali csicsergésüket, a távolban,
valamelyik kis tanyán pedig kakas kezdett kukorékolni.
Nem vártuk meg a jelenség végét mivel még sűrű programunk volt aznapra,
néhány csoportkép, marsi kép és sziklamászós kép után leereszkedtünk a
kanyon aljába a kisbuszhoz és tovább haladtunk.
Utóélet:
A nap folyamán még meglátogattunk egy olyan falut, ahol a lakásokat a
sziklafalba vájták, két éve nem esett eső, zöld növény még hobbinövényként
sincs és a szennyvíz az ”utcán” folyik (aszfalt nincs, csak kő és por). Ezen
a porfészken is a japán kisiskolásokhoz hasonlóan öltözött, csinos iskolás
fiúk és lányok jöttek velünk szembe – napfogyatkozás néző szemüveggel. Még
ezen a világ egyik legeldugottabb és elmaradottabb településén is a tanárok
bemutatták a gyerekeknek a napfogyatkozást. Ez mindenesetre elgondolkodtató
élmény volt. Vajon Magyarországon minden tanár tudott az eseményről?
Ez a napfogyatkozás, megkésett nyaralásunk zárásaként nagyszerű élmény volt.
A következő azonban már itt van a nyakunkon. A 2006. márciusi teljes
fogyatkozás minden bizonnyal felejthetetlen élmény lesz. Mi a következőt
Törökországból tekintjük meg.
Addig is: jó készülődést mindenkinek.
Katona András
FREE pop-up blocking with the new MSN Toolbar - get it now!
http://toolbar.msn.click-url.com/go/onm00200415ave/direct/01/