Dátum: 2005. december 31., 10:45
Feladó: Várhegyi Péter --
Tárgy: A legosibb magyar csillagterkep
Mai napi aktualitás: találtak egy ősi, magyar csillagtérképet.
Astrum Silvesterum, népszerűbb nevén Duplarum, aki félig
csillagász,
félig asztrológus, félig táltos volt készítette eme remeket.
Duplarum a pogány Perseus helyett a színmagyar Szilveszter
mondakör
csudálatos elemeit helyezi a kristálytiszta égi szférák
hímes
mezejére.
Ott van mindjárt a Konfetti, a rajta tekergő Szerpentinnel.
Ez nyilván a csillagok és az éget átszelő Tejút.
(A jobb érthetőség miatt megadom a mai elnevezéseket is.)
Könnyen felismerhető a Nagydisznó (UMa) és a Malacka (UMi).
Az egyik kurtafarka lefele, a másiké felfele tekeredik.
Előbbin a Kanász (Alcor) ül, utóbbi farkát elkapta a
Böllér (Polaris)
és így forog körülötte a sikító Malacka, na meg az
összes Konfetti.
Nem messze van tőlük az éjjeli buli színhelye, a bezzeg nem
csendes
Korcsma (Cas), ez alatt pedig a Buksza (Peg) éjfélre üres
négyszöge.
Egyéb, a mondakörhöz tartozó konstellációk még a
Szerencsepatkó (CrB)
a Partytrombita (Tri), a régen még jól látható
Csillagszóró (Com)
és a Lóhere (Gem) két közel azonos fényességű csillaga
(úgy látszik,
itt nem a négylevelűről, hanem az eredetiről lehet szó).
Viszont az Anyósnyelvet nem sikerült beazonosítani. Míg egyesek
az
Eridanusra gondolnak, mely a leghosszabb csillagkép, mások a
Tejútra
asszociálnak, mely még ennél is hosszabb. Különösen
csípős éjszakákon
látszik jól.
Legvégül ott van a Szökőmásodperc, melyet csak néha,
évvége tájékán
lehet észlelni, akkor is csak nagyon rövid időre.
Várhegyi BUÉK Péter