Dátum: 2006. október 16., 20:00
Feladó: Szabó Gyula --
Tárgy: =?ISO-8859-2?B?Y3NpbGxhZ+FzemF0dPZydOluZXRpIHN6ZW1lbHbpbnk=...
Találtam egy Rimay-verset, valamikor 1631 előttről, így néz ki a kezdete.
Kerekded ez világ, gömbölyű, mint lapta,
Ritkán vált, ki őtet kezével jól kapta,
S véle keblét rakta,
És kedvelt javait vidám szívvel lakta.
Minthogy állhatatlan, nem szűnik forgása,
Fénlik, setétlik is napja változása,
Nincs állapodása,
Gyakran szélzúgásban tetszik is morgása.
http://mek.oszk.hu/01000/01060/01060.htm
Talán ez a heliocentrikus világkép első irodalmi említése Magyarországon!?
(Érdekes, hogy a szelet hozza föl bizonyítékul a Föld forgására.)
Honnan tudhatott a heliocentrikus képről Rimay? És közönsége?
Ők valószínűleg értették, hogy mit akar a költő, vagyis a XVII. sz. elején
gyorsan "átkapcsoltak" heliocentrikusra. Könnyebben tehették talán,
Rimayt a reformátusok olvasták, s ha valami Rómában nem tetszett, annál
vonzóbb lehetett... De akkor is, vajon honnan és hogyan terjedt el
és lett - tegyük fel - általánosan elfogadottá mindez nálunk,
még a Dialógus megjelenése előtt?
Érdekes.
SzMGy