Dátum: 2006. október 17., 12:00
Feladó: Keszthelyi Sándor --
Tárgy: Rimay Janos versenek elemzese
Éles szemmel vette észre Szabó M. Gyula azt a verset, amelyet az 1570-1631
között élt Rimay János írt, és amelyet ő a heliocentrikus világkép első
magyarországi irodalmi említésének vél.
Nem kisebbíti Gyula érdemeit, hogy éppen erről a versről nagyjából ugyanezt
leírták.
Hegedűs Géza: Kerekdéd ez világ. Rimay János és Galilei. Megjelent ebben a
könyvben: Száz rejtély a magyar irodalomból. Főszerkesztő: Halmos Ferenc.
Budapest, 1996. Gesta Könyvkiadó, a 26-27. oldalon van egy terjedelmes
tanulmány.
A vers kapcsán itt is felmerül, hogy a bátor gondolat a mozgó földről vajon
honnan származhat? És mivel Rimay János sokat utazott, számos országba
küldték követként, talán járt Itáliában is: Velencében, Rómában, Firenzében,
talán éppen az 1600-as évek első évtizedében. De hiszen akkor, akár
találkozhatott a mozgó Föld elméletét hírdető Galileivel is, aki jóval
később az Eppur si muove! (És mégis mozog - a Föld!) felkiáltásra ragadtatta
magát.
Így Hegedűs Géza írói fantáziája a heliocentrikus elméletet hívő és éppen
erre távcsövével bizinyítékokat gyűjtő Galileivel hozza össze Rimayt. A
gyönyörű történet szerint (1609 végén, 1610 elején?) Galilei éppen Velence
forgalmas sétálópiacán tartja a világ legelső csillagászati távcsöves
bemutatását az érdeklődő nagyközönségnek, amikor éppen arra sétál a
követként ide küldött magyar költő. Beszédbe elegyedik Galileivel,
belenézhet a távcsövébe, aki majd talán meg is hívta a közeli csapszékbe egy
kupányi borra, és ott elmesélte neki a kopernikuszi világkép lényegét. Rimay
János pedig megverselte ezt.
A szép és kerek történetre sajnos nincs bizonyíték. Nem tudjuk pontosan
mikor született a vers, nem tudjuk valóban találkozott-e Galileivel Rimay.
Így nem tudjuk: valóban az első magyar távcsöves észlelő-e Rimay János?
Valóban nézhetett-e Galilei távcsövébe? Barátja volt-e? Ismerhette
egyáltalán? Talán: nem!
Nekem még van egy problémám Rimay versével. Nem látom benne a heliocentrikus
(napközéppontú) világot!
Az igaz, hogy szól a Föld kerek voltáról, gömbölyűségéről, azaz gömb
alakjáról: kerekded ez világ, gömbölyű mint labda. De hát ezt már az ókorban
és a középkorban sejtették és a csillagászattal foglalkozók bizonyítani is
tudták. Az 1400-as évek végén, 1500-as évek elején Kolumbusz és Magellán és
a többi földrajzi felfedező a gyakorlatban is bizonyította hogy egy gömbön
élünk
Jól láthatóan benne van a versben, hogy forog a Föld: állhatatlan, nem
szűnik forgása, fénylik, setétlik is napja változása, nincs állapodása. Azaz
az folyamatasan forgó Föld okozza a nappalok és éjjelek változását. De a
Föld napi, tengelyforgása még nem a heliocentrikus világkép. Azt a Föld
napkörüli keringésének említése jelentené. De az nincs a versben.
Mindenesetre van kutatnivaló még Magyarország csillagászattörténetében.
Egyrészt, hogy a már 1543-ban, Kopernikusz könyvében kinyomtatott
napközéppontú világkép miért nem vált ismertté 1650 előtt, sőt elfogadottá
1750 előtt minálunk?Másrészt, hogy a távcső feltalálása, csillagászati célra
használata és ennek Galilei 1610-es könyvében közhírré tétele ellenére
nálunk az 1660 év előtt miért nem távcsövezett senki sem?
Ha a Velencében távcsövező kopernikánus Galileo Galileivel találkozott volna
magyar Rimay János: mindkét problémánkat egyszerre megoldhatta volna!
Keszthelyi Sándor (Köszö)