Dátum: 2007. november 16., 09:33
Feladó: Tepliczky István -- tepi (a) mcse.hu
Tárgy: Ha ma lenne 1999...
Ha most lenne 1999, és a feladat a várt nagy-nagy Leonida-kitörés tutibiztos
megnézésének kísérlete lenne - bizony ugyanúgy nem tudnánk, hogy hová utazzunk a
környékre. Az ország reménytelenül felhővel borított, egészen a plafonig.
Ugyanez a helyzet fel a Balti-tengerig, de szinte egészen az Atlanti-óceánig -
az észak felől áramló hidegben és a korábbi esők-havak nyomán a reggeli órákra
mindent vastag párafelhőzet takar.
Dél és kelet felé látszólag jobbnak tűnő a helyzet: reggel az adriai tengerpart
még derültnek tűnt, de a bizonyára erős DNy-i szél jól előrejelzi a felfejlődő
mediterrán ciklont, amelynek felhőzete pár órán belül beborítja a vidéket.
Ígéretes lenne viszont meteorozásra a román Havasalföld - a Keleti- és
Déli-Kárpátok hegykoszorúján kívül "szép idő van", és nem is lehet nagyon hideg.
Csak hát autópályák hiányában (jelenleg még) oda eljutni 12 óra belül
gyakorlatilag lehetetlen...
Ebben a különleges esztendőben marad hát az emlékezés a korábbi esztendők -
igazán változatos meteorológiai viszonyok között végrehajtott - leonidázásaira:
volt, hogy a Mátra tetején közel +10 fokos hőmérsékletben; volt, hogy a
Gerecsében 20-25 centis hóba beásva magunkat kellett meteoroztunk. A
legemlékezetesebb persze az 1998-ben váratlanul, egy nappal hamarabb érkezett
látványos "előmaximum" volt, valójában nem túl sok, de igen fényes
hullótömeggel, no meg a 2002-es, hajszálpontosan érkezett, mesterien leészlelt
sűrű törmelékfelhő élménye. 1999-ben a miskolciak szerencsével jártak. Nyakukba
vették a távolságot, és a szemből érkező hóviharral dacolva lerobogtak egészen
Dalmáciáig, és látták, amit látni kellett. Szeretjük a Leonidákat!
Tepi