Dátum: 2007. november 19., 10:50
Feladó: Keszthelyi Sándor -- keszthelyi (a) gf.pte.hu
Tárgy: Longitudo, latitudo
Várhegyi Péter érdekes kérdést tett fel a Csilla
levelezőlistára 2007. november 14-én, mármint hogy a
két földrajzi koordinátát miért nevezik földrajzi
szélességnek és földrajzi hosszúságnak.
A szinte magától értetődő kérdésre válaszolni is
akartam. Csakhogy: nem tudtam!
Bizonyos voltam abban, hogy ez igen régóta így van,
valószínűleg már a régi görögök is...
Így az ókori szerzők könyveit emeltem le a
könyvespolcomról. Igen élvezetes olvasmány Strabón nagy
Geógraphika-ja (ezt Kr. e. 7-ban vagy kicsit előtte
fejezett be), aztán érdekes volt lapozgatni Plinius
(Caius Plinius Secundus) Természettudományának második
könyvét, A Kozmosz-t (amelyet Kr. u. 70 körül írt).
Csakhogy az illető uraknak fogalmuk sem volt még a
földrajzi koordinátákról, mert ezen földrajzzal is
kapcsolatos műveikben nem is említenek ilyesmit. Pedig
a Föld gömb alakjával tisztában voltak. A csillagos
égnek már voltak koordinátarendszeri náluk és abból
levetítettek a Földre egyes köröket, mondjuk az
egyenlítőt, a térítőket, a sarkköröket és voltak náluk
éghajlati övek - de földi koordinátarendszer még nem
volt. Talán azért nem, mert az égi koordinátáknak a
kezdőköre nem az égi egyenlítő volt, hanem az
ekliptika, és onnan mérték az égi szélességeket.
Viszont maga az ekliptika nem vetíthető a földgömbre,
legfeljebb szélső pontja alapján például a ráktérítő és
a baktérítő köre.
Ha ők és akkoriban még nem tudták ezt, adódik az időben
utánuk következő nagy csillagász és földrajztudós:
Ptolemaiosz. Mivel az ő műve nincs a polcomon, csak egy
komolynak tűnő lexikonban kerestem és találtam adatot:
Ókori lexikon. A M. Kir. Vallás-és Közoktatásügyi
Minister megbízásából a Magyar Tudományos Akadémia
támogatásával szerkesztette Pecz Vilmos dr. egyetemi
ny. r. tanár, a M. T. Akadémia l. tagja. Budapest.
Franklin-Társulat.
Az 1902-es I. kötetében a Geographia címszónál, a 800.
oldalon ez van: Ennek legkiválóbb művelője Claudius
Ptolemaeus (161-180 táján) volt, kinek 8 könyvre
terjedő munkája egészen a tudományok föléledéséig a
legolvasottabb földrajzi kézikönyv volt. Az ő könyvében
fordulnak elő először a 'hosszúság' és 'szélesség'
fogalmak. Mindenütt az az igyekezet vonul végig
könyvén, hogy a föld főbb helységeinek fekvését
földrajzi szélességök és hosszúságuk tekintetében
pontosan meghatározza.
Az 1904-es II. kötetben a Ptolemaeus címszónál, a 607.
oldalon van még ez: A munka főrészét azon tabellák
képezik, melyekben k.b. 8000 helynek adja
meghatározását a földrajzi hosszúság és szélesség
segélyével.
Így legalább annyit megtudtam, hogy Ptolemaiosz volt
az, aki először használta (és így nyilván elnevezte) a
földrajzi szélességet szélességnek és a földrajzi
hosszúságot hosszúságnak. Az Alexandriában működő görög
csillagász Kr. u. 170. körül görög szavait később az
ókori latinra fordították, aztán a középkorban arabra,
és megint latinra és onnan terjedt el a tudományokba és
a többi nyelvekbe, így a magyarba is. Sajnos
Ptolemaiosz művei nincsenek könyvespolcomon, de ha
lenne sem tudnám elolvasni, mert görögül, arabul,
latinul nem tudok. Természetesen Ptolemaiosz egyetlen
művét sem fordította le senki magyarra még az elmúlt 18
évszázad alatt...
Még abban reménykedtem, hogy a kiváló latinos Csaba
György Gábor csilla-és csillagásztársunk tudja a
választ, ám ő annyit válaszolt: Csak annyi biztos, hogy
a régi latin szakkifejezések (longitudo és latitudo)
tükörfordításai.
Az érdekes kérdés most már csak erre finomodott le:
Ptolemaiosz a két földrajzi koordinátát miért nevezte
szélességnek és hosszúságnak?
Keszthelyi Sándor (Köszö)