Dátum: 2008. február 13., 22:15
Feladó: Hódi Gyula -- davejb (a) freemail.hu
Tárgy: Re: Botrányok a Planetáriumban
A cikk (http://www.mno.hu/portal/535679?searchtext=planetárium) sajnos csak egy kevéssel rosszabb helyzetet ismertet, mint amit én tapasztaltam ugyanott az elmúlt nyáron. Akkor ugyanis végül sor került az előadásra, noha húsz perccel a kitűzött, és a jelek szerint minden értelem fölé rendelendő kezdési időpont előtt még mi voltunk az első leendő nézők. Én is több jegyet vettem, aztán végül is, ha jól emlékszem, valahogy megosztoztunk rajtuk egy később befutó kis társasággal. Kavarodás volt, annyi biztos. Később még letettem egy ezrest a pénztáros elé, azzal, hogy ennyivel hadd járuljak hozzá az aznapi bevételhez, ezzel láthatóan felébresztettem a gyanúját, hogy földönkívüli vagyok, de minimum szökött elmebeteg. Pedig csak a szívem sajdult bele helyzetbe. Végül a pénztáros, talán a féken tartásom érdekében :-) elmesélte, hogy a költségek megtérüléséhez tizenöt látogatóra lenne szükség egy előadáson.
Sajnos a csarnok tényleg kiábrándítóan kihalt és sötét, a kellemetlen hangulaton a biztonsági őr sem javított, régebben nem volt ilyenre szükség, viszont voltak tablók, makettek, bélyegkiállítás, és más effélék. A műszer sincs túl jó állapotban, és az előadás után látható csalódottságot okozott néhány látogatónak, hogy a húsz éve rögzített hangfelvételhez igazodó konfigurációról az aznapi bolygóállásig áthajtani a mechanikusan programozott műszert szörnyű sokáig tartana. De az előadó emlékezetből megmutogatta az égképen az éppen látható bolygók helyét, ami legalább az ő felkészültségét elárulta. Gondolkodtam rajta, hogy vajon mekkora kiadással terhelné meg akár a kerületi önkormányzatot, hogy állja a hangfelvételek felfrissítésének költségeit, de aztán rájöttem, hogy biztosan ötször annyiba, ez valahogy mindig így szokott lenni. Ha találnának egy szépen beszélő színművészetis hallgatót, ketten egy tábla csokiért is megcsinálnánk, de az biztos a kötelező közbeszerzési eljárás megkerülése lenne.
Később el akartam vinni egy kiskamasz rokont is, de letettem róla, mert ő is látná, amit én, és más is, a lassú enyészetet.
H.Gy.