cikk (http://www.mno.hu/portal/535679?searchtext=planetárium) sajnos csak
az elmúlt nyáron. Akkor ugyanis végül sor került az előadásra, noha húsz
perccel a kitűzött, és a jelek szerint minden értelem fölé rendelendő
kezdési időpont előtt még mi voltunk az első leendő nézők. Én is több jegyet
vettem, aztán végül is, ha jól emlékszem, valahogy megosztoztunk rajtuk egy
később befutó kis társasággal. Kavarodás volt, annyi biztos. Később még
letettem egy ezrest a pénztáros elé, azzal, hogy ennyivel hadd járuljak
hozzá az aznapi bevételhez, ezzel láthatóan felébresztettem a gyanúját, hogy
földönkívüli vagyok, de minimum szökött elmebeteg. Pedig csak a szívem
sajdult bele helyzetbe. Végül a pénztáros, talán a féken tartásom érdekében
:-) elmesélte, hogy a költségek megtérüléséhez tizenöt látogatóra lenne
szükség egy előadáson.
Sajnos a csarnok tényleg kiábrándítóan kihalt és sötét, a kellemetlen
hangulaton a biztonsági őr sem javított, régebben nem volt ilyenre szükség,
viszont voltak tablók, makettek, bélyegkiállítás, és más effélék. A műszer
sincs túl jó állapotban, és az előadás után látható csalódottságot okozott
néhány látogatónak, hogy a húsz éve rögzített hangfelvételhez igazodó
konfigurációról az aznapi bolygóállásig áthajtani a mechanikusan
programozott műszert szörnyű sokáig tartana. De az előadó emlékezetből
megmutogatta az égképen az éppen látható bolygók helyét, ami legalább az ő
felkészültségét elárulta. Gondolkodtam rajta, hogy vajon mekkora kiadással
terhelné meg akár a kerületi önkormányzatot, hogy állja a hangfelvételek
felfrissítésének költségeit, de aztán rájöttem, hogy biztosan ötször
annyiba, ez valahogy mindig így szokott lenni. Ha találnának egy szépen
beszélő színművészetis hallgatót, ketten egy tábla csokiért is
megcsinálnánk, de az biztos a kötelező közbeszerzési eljárás megkerülése
lenne.
Később el akartam vinni egy kiskamasz rokont is, de letettem róla, mert ő is
látná, amit én, és más is, a lassú enyészetet.
H.Gy.