Dátum: 2008. február 14., 16:16
Feladó: Hegedüs Tibor -- hege (a) electra.bajaobs.hu
Tárgy: Re: Botrányok a Planetáriumban
Sziasztok!
Megdöbbentett a hír, a cikk... Mint többen tudjátok, én abba a
korosztályba tartozok, akik
már ifjoncként élték meg a népligeti kupola felépülését - régóta várt
csodaként kapták meg
(és éppen ezért, szinte "sajátjuk"-ként gondolták mindig is) a budapesti
Planetáriumot anno.
Mindig valamiféle áhítattal léptem be, és bár - szakmabeliként - úgy
gondolván, hogy mind-
azokat az ismereteket már régen túlhaladtam, amiket ott osztogattak
kollégáim hétről hétre,
mégis időnként magam is nagy élvezettel néztem végig egy-egy műsort.
Valami minden alkalommal
megszületett ott a szakértő kezek nyomán, az alatt a mesterséges égbolt
alatt, a kupolában, és
felemelkedett érzéssel hagyta el az épületet minden ottjárt látogató -
ebben biztos vagyok!
Horváth András vezetése alatt szép napokat, éveket is megélt az
intézmény. Gesztesi Albert,
Mátis András, de a kedves gazdaságis hölgyekig, mindenki aki ott
dolgozott, át volt hatva egyfajta
"küldetéstudattal", és biztos vagyok benne, hogy a lelkes közönségtábor
visszacsatolása is megvolt.
Nem hiszem, hogy a jelenlegi gárdával bármi gond lenne. Ők is ugyanazt
akarják, méltó módon folytatni
az elődök nyomában. Persze, ha a sereget paripa és fegyver nélkül
zavarják a csatába... Belső részleteket
nem tudok. Egy biztos, kívülről annyi látható: a fenntartó nem tudott,
vagy nem akart az évek során áldozni
a felújításokra, a műszeres fejlesztésekre, és ez mostanra már
alapjaiban érinti (negatívan) az egész intézményt.
Az esetleges "érdektelenség" más kérdés. Nem hiszem, hogy az embereket
ne érdekelné. Emlékszem, még
pár évvel ezelőtt is kígyózó sorokban láttam iskolásokat bemenni,
délelőtt-délután is, és kinn már a következő
csoportok gyülekeztek, a vásott nebulókat emberfeletti erőfeszítéssel
egy csoportban tartó tanárnénikkel...:-)
Döbbenetes, de középiskolások körében van, aki nem tudja, hogy miért van
circa fél évig sötétség a sarkokon,
meg hogy miért tolódnak el a csillagképek évszakonként... És még a
jobbik eszűek közé tartozott, akiről szó
van... Szóval nagy baj van itt kérem. Az, hogy szükség van planetáriumra
az elbutulás elleni harcban, az nem kérdés.
De az is valószínűnek tűnik a számomra, hogy bele kell erősíteni egy
kicsit a "marketingbe" - persze ehhez is már
pénz kell, azt meg nem biztos, hogy ad a TIT.
Hogy a planetáriumban kapható élményt elunták volna, és azért nincs
látogatottság? Hm. A hagyományos planetáriumi
technika "alapértelmezésben" korlátozott képességű, a látvány, a
néznivaló bővülése csak úgy képzelhető el, ha időről
időre újabb és újabb effekteket, speciális vetítőket állítanak
csatasorba. Ez pedig: pénz, pénz, és pénz. Az előző gárda
áldozatos munkával, házi műhelymunkával, zseniális ötletekkel azért
persze kis pénzből is tudott valamicskét előrelépni
időről időre. Nagyon jó volt az új technika: a lézerek beházasítása, és
ezzel egy új stílus is bekerült az épület falai
közé. Azonban tartósan nem lehet "kiszipolyozni" egy érzékeny
elektromechanikus eszközt. Csak dolgoztatni,
és nem (vagy csak minimálisat) rákölteni. Hát én el tudom képzelni, el
tudom hinni, hogy elöregedett. Az elmúlt
30 év alatt nagyot változott e téren is a technika. Azonban - és ezt
úton-útfélen hangoztatom is, nem csak a mi
köreinkben, hanem vezető körökben is - szükség van a Planetáriumra! Nem
menekülhetünk be abba a zsákutcába,
amit a "sajnos veszteséges" és "nem tudjuk finanszírozni" kifejezések
fémjeleznek... Ez stratégiai kérdés kérem!
Ilyen szempontból olyasmi, mint a vasúti személyszállítás. Persze hogy
veszteséges, meg egyre kevesebben veszik
igénybe, de lennie kell, méghozzá karban tarva, kitűnő állapotban!
Sokkal többet veszítünk, ha megszűnne, mint
amennyi plusz kiadást megspórolunk...
Pótolhatatlan az, amit adni tud. És épp Budapesten, egy világvárosban,
amely a saját fényszennyezésének "köszönhetően"
már a csillagos égbolt látványát is elvette lakóitól. Az iskolai és
felsőbb szintű oktatásnak, és különféle művészeti
ágazatoknak is helyszíne lehet és kell, hogy legyen. Nem csupán a
csillagászati ismereteket lehet benne közvetíteni,
de különleges belső hangulata, akusztikája sokminden másra is alkalmassá
teszi. A körfolyosókon már eddig is számtalan
nagyszerű kiállítást is láthattunk. Összességében véve: multikulturális
hely, aminek a szétzúzását nem szabad megengedni,
és ha csak csírájában is mutatkoznak jelek a lejáratása, netán bezárása,
megszüntetése irányába, már akkor is elejét kell
venni a dolgok eszkalálódásának (mielőtt még kontrollálhatatlanul
előreszaladnának a rossz irányba a történések)!!!
Én azt hiszem: a BOTRÁNY az mindig valaminek az előszele. Ekkora
felületet egy országos napilapban érdek nélkül
nem áldoznak akármire. Amit leírt (alaposan feltunningolva) a szóban
forgó újságiró, annak tulajdonképpen igen-igen
szűkös a magja. Tulajdonképpen pár mondattal összefoglalható, és 10
emberből 7 udvarias szóváltás után valahogyan
"lekezeli" a dolgot, és kész. Ami történt a cikk leírása szerint: egy
valós kényszerhelyzeten (amit meg sem próbált megérteni
a cikk írója) alapuló feleslegesnek tűnő "balhézás". Hasonló
kudarcélményeim voltak itt-ott kis országunkban. Aki ilyenen
felháborodik, az egyszerűen nincs tisztában a MA MAGYARORSZÁGÁNAK
VALÓSÁGÁVAL! Volt már, hogy királyi
kastélyt nem tudtam külföldi vendégeimnek megmutatni hasonló, kívülálló
számára nem érthető dolgok, döntések szabályok
miatt... Mégsem írtam dühöngő cikket, és ott a helyszínen sem csaptam
balhét. Az emberek egy része megérti ezeket a
dolgokat, és akkor (ha csalódottan is), de helyette elmegy fagyizni
egyet, vagy stb. Egy részük viszont, a "balhézósak" elkezdenek
- vérmérsékletük és anyagi helyzetük függvényében - cirkuszolni. Na
innentől kezdve kezd a történet kezelhetetlenné válni, hisz
akivel balhéba keveredik az illető (pénztáros, teremőr, stb.) az tehet a
legkevésbé az egészről... Aztán meg, dühöngve felhívatni
telefonon az igazgatónőt - a történt esemény súlyához viszonyítva
különösen, olyan fokú udvariatlanság, és kulturálatlanság, amit
inkább szégyellnék ország világ előtt megírni, semmint még inkább
kipellengérezni a kérés elutasítását... Pl. senki sem az APEH
főigazgatóját kérem felhívatni dühöngve, ha nem tetszik valamelyik
adószabály...
Én más következtetéseket vontam le a cikk alapján. És lehet, hogy kicsit
terjengős lettem a CSILLA kereteihez képest már megint,
de úgy gondolom, itt sokkal többről van szó a háttérben, és nem tudtam
megállni. Amint írásom egyik elő-olvasójától már hallottam:
ezt nem (csak) ebben akörben kellene szétkürtölni, hanem épp a
gyalázkodó újságban megjelentetni. Gondolkozok rajta.
Üdvözlet mindenkinek:
Hege