Dátum: 2008. február 16., 02:00
Feladó: Hódi Gyula -- davejb (a) freemail.hu
Tárgy: Re: #5871 Planetárium
Kedves Gesztesi Albert, a Planetáriumot illető kritikák miatti érzékenységeden cseppet sem csodálkozom, de nekem az az érzésem, hogy a technikát és a lelkesedésből végzett, szinte már társadalmi munkát nem is bírálta senki olyan mértékben, hogy amiatt a bírálókat kellene bírálni. A cikk elsősorban arról szólt, hogy igenis nagyon bosszantó dolog, ha az ember rákészül egy programra, időt szakít rá, elmegy, az épület nyitva is van, csak éppen elmarad az előadás, akármilyen okból is. Ilyen bosszúság sokszor érheti az embert, de attól még bosszúság marad. A cikk másrészt azt a stílust kritizálta, ahogy a személyzet a látogatóval foglalkozik. Lehet, hogy a cikkíró maga gerjesztette a feszültséget, de az ott dolgozók is legyenek felkészülve arra, hogy a bosszús látogató, miután megtudja, hogy az ő jelenléte elégtelen ahhoz, hogy az előadást megnézhesse, esetleg morogni fog, netán dühöngeni. Hogy a vendéglátó intézmény dolgozójának mikor érdemes a biztonsági orkok mögé bújni, azt ne itt vitassuk meg, végül is nem érdekes annyira.
De azt senki nem mondta, hogy bontsuk le a Planetáriumot, hogy miért nincs új, korszerű műszer, hogy miért nincs világítás a körfolyosón, miért nincs ruhatár, büfé, szakbolt, kiállítás, vagyis mindazok, amelyek régen voltak. Mindannyian többé-kevésbé tudjuk, hogy ennek mi oka lehet, és nem az intézmény alkalmazottaiban keressük elsőként a hibát. Szóval hadd nyugtassalak meg, a Planetáriumot még mindig szeretjük, elszegényedett és megkopott állapotában is, mert még "egész jól tartja magát", a korához és a lehetőségekhez képest.
Az új műsor, vagy a régi műsor felújítása, nos, azt már egy kicsit másféle megvilágításba helyezted.
>"magyar színészekkel, akiknek egy háromnegyed órás munkáért 25-30 ezer forintot ajánlunk fel ... egy új műsor elkészítésének a költségei elérik a 600-700 ezer forintot"
Egyrészt nekem valahogy senki nem akar soha felajánlani egy kb. órai munkáért 25-30 ezer forintot, pedig az én fejemben is van annyi, mint egy átlagos színészecskéében, legfeljebb nem ugyanaz. Nem biztos, hogy ha a folyosó világításán spórolni kell, akkor ilyen díjazással kell az alkut indítani.
Másrészt, és itt jön életem egyik nagy pillanata, végre találkoztam valakivel, aki megvilágosíthat. Kérlek, őszinte rajongással, hogy áruld el nekünk, hogyan szoktak ezek az árak kijönni, amiket a tévéhíradókban is szoktunk hallani, csak ezerrel vagy millióval is megszorozva. Kérlek, mondd el nekünk, hogy ha a színésznek 30 ezer forintot kell adni azért, hogy felolvassa a szöveget, akkor mi kerül 600 ezer forintba egy új műsor elkészítésén? Hiszen te magad írtad, hogy - nyilván a költségekkel való takarékoskodás okán is - olykor még a hangvágást is te magad végezted el egy másor elkészítésekor. Végtelenül felcsigáztad az érdeklődésemet. És mielőtt ismét úgy éreznéd, hogy támadás éri a szívedhez közel álló intézmény gazdálkodását, netán közvetlenül a te személyedet, tisztázni szeretném, hogy én nem támadok, én csak felkaptam a fejemet egy összeg hallatán, és megengedem magamnak, hogy rákérdezzek.
>Szóval nehéz napokat, hónapokat él most a Planetárium. De csillagászatot népszerűsít! Legalább Ti ne bántsátok!
Nem értek egyet. Inkább mi bántsuk, mint olyan, akinek a csillagászat csak egy a fölösleges dolgok közül. Mi magunk között igazán megbeszélhetjük, ha régi szerelmünk arca megráncosodott, mert mi mindannyian szerettük vagy szeretjük még mindig. Ha nekünk nem lenne szabad bántani, a kívülállónak pedig, mivel sok részlettel nincs tisztában, joga nem lenne bántani, akkor esetleges bírálóul ki maradt?
Üdvözlettel: Hódi Gyula