Dátum: 2008. február 21., 02:59
Feladó: Hódi Gyula -- davejb (a) freemail.hu
Tárgy: Re: Planetárium a bicskások ellen
Kedves Hege, láthatóan nem sok érdeklődés maradt az ügy iránt, de én kénytelen vagyok a nyilvánosság előtt kezdett vitát itt folytatni, talán befejezni. Kissé elbeszélünk egymás mellett. Sajnos a kérdésemre te választ nem adhatsz, de már letettem róla.
A cikkben leírt eset kapcsán nekem roppant komikus rögtön azt fontolgatni, hogy mit kell tennie a jegypénztárosnak, ha a vevő kést ránt. Ez esetben csak egy csalódott, talán a flegmatikus hozzáálláson feldühödött, talán kiabáló látogatóról volt szó, aki még csak anyagi kárt sem okozott. Ő azért ment oda, hogy megnézze az intézmény meghirdetett műsorát. A meghirdetésen én sosem láttam azt a kitételt, hogy az előadás megtartása feltételekhez van kötve. A látogató valószínűleg nem "bekattant", hanem mérges lett. Én is mérges lennék, és voltam is már, hasonló helyzetben. A nyáron azért nem lettem mérges, mert a helyzet sajnálatossága erősebb volt bennem a bosszúságnál. Nem mindenkitől várható el, hogy aggódjon egy intézmény múltja és jövője miatt, ha odamegy, és elvárja a felkínált szolgáltatást. Nem helyi ismeretekre van szüksége, hanem műsorra, azért ment oda. Nem kapta meg, le sem szerelték a bosszúságát, elmondja hát mindenkinek, ez benne van a pakliban. Fel lehetett (volna) készülni ilyen esetre. Viszont én nem ezzel foglalkoztam, a cikk másokban is csak azért keltett visszhangot, mert már itt tartunk, hogy elmaradnak előadások.
Ha a Planetárium ennyire el van anyátlanodva, és ennyire hajszálon múlik a helyzete, akkor a dolgozói tegyenek meg minden tőlük telhetőt a vendég becsalogatásáért, és ne elküldjék a látogatót. Találjanak ki valamit. Legalább legyen javaslatuk, vagy csak egy jó szavuk. Vagy zárják be és kész, vége. Vagy adják el étteremnek, görkoris diszkónak vagy postagalamb-edzőteremnek, minden megoldás többet ér, mint ledózerolni az egészet, miután elloptak belőle minden mozdíthatót.
Az új műsor nekem nem jelent új projektort. A projektor megvan, mesét kitalálni hozzá többfélét is lehet. Ötletem még nekem is lenne, pedig én nem is ezzel foglalkozom.
Én sem egy Mádi Szabóról beszéltem, hanem egy zöldfülűről, aki örül, ha ő mondhatja be, hogy Itt a Márka. Fotókidolgozás, keretezés, ezek zsebpénzek, nem ezen múlhat a nagy mű. A jogdíjról ne mi vitázzunk, hanem akik ismerik a számokat. És hol van még a 600 ezer.
Bírálni nem csak grémiumoknak és vezetőségeknek kell. Először is nem értük működik az intézmény, ez mintha kissé elsikkadt volna. Másrészt ha tíz ember összejön, és építő bírálatot mondanak egymás intézményeiről, mert kábé ennyien lehetnek, akik ebben az ügyben szóba kerülhetnek, az nem bírálat, hanem taggyűlés. Egyébként pedig a bírálat nem azonos a pálcatöréssel, még csak nem is feltétlenül elmarasztaló. Szólhat értékekről is. De azt nem fogom elfogadni, hogy tőlem elvitassák annak a jogát, hogy nyilvánosan véleményt mondjak valamiről, amellyel találkozom. Különösen ha érzelmi elfogultságom eleve előnyt ad neki. A véleményemet pedig talán meghallgatja a grémium vagy a vezetőség, és ők majd kiötlik, hogy mi a teendő, mert ezért vannak ott. A felettes szervet pedig ne emlegessük, ennyit már én is ismerek a TIT múltjából. A Planetárium nem azért van ma a megszűnés határán, mert mindeddig nem volt felettes szerve, aki bírálhatta volna. Nem miniszteri biztosok, felügyelő bizottságok, válságstábok és egyéb akármik szokták a szart ellapátolni, hanem olyanok, akik dolgoznak. Már ha akarják.
>Énszerintem lassú (vagy éppen nagyon is gyors) kimúlás a sorsa.
No, ebben eddig is egyetértettünk.
Bennem sincs harag. Üdv: Hódi Gyula