Dátum: 2008. április 18., 13:35
Feladó: Hegedüs Tibor -- hege (a) electra.bajaobs.hu
Tárgy: Re: ---== CSILLA #5946 ==---
Sziasztok!
Nanu!
Hááát, én úgy tudom, igazából mindenkinek igaza van...! A cikknek is, és
Neked is!
Pontosabban csak részben - mert a végkövetkeztetés (becsapódás) tekintetében
egyikőtöknek nincs igaza.
Ugyanis:
A teljes igazság az, hogy kaotikus jellegű a Hold-Föld kettős rendszer
pályájának
relatív fél nagytengelyének értéke... Hosszú idő tekintetében (milliárf
évek) időnként
csökken, majd nő - mind a minimum mind a maximum érték egy-egy határérték
között van. NEM FOG BECSAPÓDNI! Szóval: időről időre előfordul, hogy
távolodik,
azaz a fél nagytengely értéke nő (tágul az ellipszispálya), időről időre
pedi közeledik
(fél nagytengely csökken, az ellipszispálya szűkül). Gyerekes dolog, és
a fizika hiányos
ismeretére vezethető vissza az az egyszerű következtetés, hogy a
pillanatnyi távolodási
(vagy közeledési) sebességet egyszerűen leosztjuk az átlagos Hold-Föld
távolsággal,
és akkor bemondjuk, hogy annyi idő múlva becsapódik...
Egyébként máskülönben pl. mivel magyaráznád, hogy az eltelt 4,5 milliárd
év alatt nem
csapódott be, ami bizony rettentő nagy idő. Ennél lényegesen rövidebb
periódusúak az
összes eddig feltárt periodikus perturbációk. 4,5 milliárd év igen nagy
idő, az egész
Univerzum korának nagyságrendjében van (cca. harmada)... Ezalatt már
igen ritka
jelenségek is megtörténhetnek, előfordulhatnak. Rádaásul ennyi idő alatt
valószínűleg
semmit nem változott sem a Hold sem a Föld tömege, ráadásul a
tömegeloszlás sem
változhatott számottevően (leszámítva az első kritikus
pármillió-párszázmillió évet).
Akkor mitől is történnének nem várt, előre nem látható változások?
Mindez az állításom persze csak akkor sérülhet, ha a Hold mégiscsak
sokkal később
lett volna befogva, és nem a Földdel együtt keletkezett volna... De
akkor se biztos.
Ha pontos infot kérnél rajtam számon, hamarosan tudok adni részletes
forrást fentiekre.
Egy kedves kollégám már keresi.
Az utolsó állításod pedig a számomra nem elfogadható: a kötött keringés
okozói az
árapály-erők. Ezek pedig köztudottan a távolság magas hatványai szerint
függenek,
azaz, a két test távolodásával éppenhogy gyorsan gyengül a
hatékonyságuk, nem hogy
a Földet is bekényszerítené a Hold a kötött keringés állapotába, de ő
maga is "fellazulna"
a "szorításból", egyre nagyobb lenne a libráció, és egy bizonyos
távolságon tul teljesen
függetlenedne a kettő mozgás.
Üdv: Hege
> *** Deli Tamás -- tiled (a) t-online.hu
> RE: ---== CSILLA #5945 ==---
> +----------------------------------------------------------------------------+
>
> | Dátum: 2008. április 15.,
> 13:32 |
> | Feladó: Deli Tamás -- tiled (a)
> t-online.hu |
> | Tárgy: RE: ---== CSILLA #5945
> ==--- |
> +----------------------------------------------------------------------------+
>
>
> Nanu !
> A cikkben szereplő "köztudott" kifejezés kicsit nagyképű, főleg, ha
> figyelembe vesszük, hogy a jelenlegi - igaz, még csak 2-3 cm pontosságú -
> mérések ennek ellenkezőjére utalnak (lézertükrök a Holdon). Azaz évi 3-4
> cm-t távolodik tőlünk égi kísérőnk.
> Úgyhogy nem becsapódni fog, hanem valamikor - úgy 200 millió év múlva -
> megszűnnek a teljes Napfogyatkozások. Sőt a még távolabbi jövőben a
> Föld-Hold rendszer mindkét tagja kötött keringésű lesz - legalábbis a
> mérések ezt mutatják.