Dátum: 2008. április 21., 01:32
Feladó: Tepliczky István -- tepi (a) mcse.hu
Tárgy: Sivatagi MDRS-só - 5. - Marsi élmények, a buditól a porszívóig!
Amerikában a maga hagyományos budi is érdekes dolog az öreg kontinensen használt
szabványhoz képes. A csésze alapban bőséggel vízzel van feltöltve, abba pottyan
a pottyannivaló - ezáltal minimálisra csökken a "szagkipárolgási" úthossz. Ilyen
persze mostmár Európában is egyre elterjedtebb, csakhogy ott tipikusan annyira
mélyen ül a vízfelszín, hogy a gravitációs gyorsulás végén sok esetben jókora
loccsanás a végeredmény. Egyharmad földkerülettel errébb kioptimalizálták a
szükséges úthosszt, loccsanás csak elvétve fordul elő.
Itt a Marson ennél továbbmentek, megvalósították az optimális vízkezelést. A
bázis mosdáskor és mosogatáskor keletkező "szürkevize" mechanikai tisztítást
követően az üvegházba érkezik. (Hozzá kell tenni, némi "rásegítéssel", merthogy
az útvonal legutolsó szakasza eldugult - éljen a napi búvárszivattyúzás. :-) )
Itt a megfelelő növények lelkesen elcsócsálják a zsír-, bőrhám- és
hamburgermaradványokat, no meg persze a kiváló testápolószereket. (Amennyire
csak lehet, persze bio dolgokat javasolnak, a szappan pl. szagtalan, íztelen.
Sőt itt eddig még hamburgert sem ettünk.) Ezt a tisztított vizet nyomják vissza
a budi feltöltésére, öblítésére.
"Esemény" után a rendszer ledarálja a darabos dolgokat, valamennyire talán még
tovább is kezeli, s ez a víz kerül elszikkasztásra valahol a bázis alatt. A
daralás (tanuljunk angolul: "turmidate") egy külön kapcsolókezelési technikát
kívánó művelet, amelynek rossz esetben akár látványos hatása is lehet a csésze
és környezete dizájnjára - de egy idő után nagyjából mindenki belejött a
használatába. Áram nélkül persze ez sem működik, s technikai gond a rendszer
számos pontján bekövetkezhet. Szerencsére kocogatással, leeresztéssel,
szivattyúzással és anyázással eddig minden élethelyzetet tudtunk kezelni. Ha
egyszer visszaérünk a Földre, tutira meg fogunk tudni élni biobudi-üzemeltetésből!
***
Hogy elmaradásaimat behozzam: földi idő szerint ápr. 17-e, marsi idő szerint
"Sol 5" a technikai sikerek napja! Előző éjszaka ismeretlen és megfejthetetlen
okokból bekapcsolt valahol egy olyan ventillátor, amely az egész bázist átható
remegésbe, rezonanciába hozta. Este még fel sem tűnt, de éjszaka többen nagyon
nem tudtunk aludni, karikás szemekkel, rezonáló aggyal ébredtünk! Hiába
kapcsoltuk ki a fűtési rendszert, a zaj maradt. Az egész stáb eltávozott
marssétálni, egyedül próbáltam lázasan megtalálni forrást, megkeresni a
kapcsolót. Nem túlzás, több órám ment rá, teljesen eredménytelenül! Annyi
kiderült, ez egy egyszerű légbefúvós szellőztető rendszer - de nem lehetett
kitalálni, miért most lépett működésbe, és ami a legfontosabb: hogyan lehet
kiiktatni?
Végső kétségbeesésemben sikerült lelnem egy hosszú alkalmas létrát, és az
egyharmad gravitáció segítségével felmásznom a burkolat megfelelő pontjáig.
Mivel lázas ütögetésre nem csitult a zaj, csavarhúzóval megbontottam a
burkolatot. Alatta az amerikai filmekből ismert elektronikus szerkezet tűnt elő,
sok-sok piros-kék-zöld-fekete vezetékkel, pár panellel és LED-del. Már csak a
nagyméretű piros kijelző hiányzott az idő végső pillanat felé közeledését
mutatva... Haláltmegvető bátorsággal széthúztam gyorsan két zsinórt! Semmi!
Gyorsan visszadugtam, és egy másikat próbáltam. De ez meg túl erősen volt
összedugva. Jaj, most mi lesz!? Lázasan kutattam alkalmas hajtű, kulcscsomó,
tölténytár vagy snack-evő pálcika után - de csak egy fogó került kezembe. Sőt
kettő. Megfogtam a két drótvéget, patetikusan behunytam szemem, és... Eljött a vég!
A ventillátor azóta halott. A bázislakók pedig nem fogták még fel a hőstettet,
vagy pedig kevés amcsi filmet néznek. Ugyanennek a napnak pozitív technikai
emléke a meteorológiai állomás sikeres beüzemelése - végre elkezdtek dőlni róla
az adatok, sőt óránként egy-egy percnyi nagyszerű videó is. Igaz, közben
kiderült, hogy a szélirénymérőt fordítva raktuk föl - lehet, hogy a feladatot
egy olvasni azért még tudó, de gondolkodni nem akaró marslakónak kellett volna
kiadni. (Na nem baj, az Excel majd csodákra képes. ;-) ) Azóta megtörtént, hogy
a földi irányítás (próbaképp) távolról átprogramozta a rendszert - na azóta nem
jönnek az adatok! Igen, ismerünk ilyent a gyakorlati űrkutatásból is bőven:
"Fordulj el az antennáddal a Földtől!" - adta ki parancsot a földi központ. És
erre elfordult, hehehe!
***
Az említett nap nagy élménye még a porszívózás volt. Először is, hogy 4 nap után
egyáltalán megtaláltuk a porszívót! Szemre egészen mást kerestünk, gondoltuk, ha
van grillsütő és szecskavágó a bázison, akadnia kell egy porszívónak is! Nos, ha
általánosíthatunk, a porszívó pontosan ugyanolyan, mint maga az ország: nagy,
robosztus és az itteniek lelki berendezkedésére optimalizált. Jómagam alig
tudtam beüzemelni, van rajta pl. az "easy open" nevű valami, amelyet ketten 3
perc alatt alig tudtunk kinyitni. Mögötte a hiper biofilteres porzsák lapul,
persze eldobható kivitel. Utána alig tudtuk visszacsukni. A bekapcsolás viszont
csodálatos: hatalmas lámpa - mit lámpa! fényszóró! - gyúl a szerkezeten, felzúg
a sugárhajtómű, és megindul a monstrum, amelyet vezetni olyan érzés, mint egy
űrhajót! Gondolom, a csak kicsit drágább változat színes érintőpanellel is
rendelkezik, wifin keresztül kommunikálva a netre is kapcsolódik, hogy akár Los
Angelesből is nyomon lehessen követni, esetleg átkonfigurálni, mint a
meteorológiai állomást. Mondjuk, kávéfőzővé!
Képanyagok a http://desert.marssociety.org/mdrs/fs07/ linken a dátumokra
kattintva. (Reméljük, végre az utolsó napokat is felrakják!)