Dátum: 2008. április 27., 11:09
Feladó: Szabó M. Gyula -- szgy (a) titan.physx.u-szeged.hu
Tárgy: Hold, gömbhalmaz, entrópia
A Hold eredetérl jelenleg legelfogadottabb elmélet, hogy egy nagy égitest
becsapódása majd az ezt követ anyagkidobódás volt a kezdeti ok, illetve
a Hold anyaga nem is egyben dobódott ki, hanem késbb akkretálódott a
kidobott törmelékbl (en.wikipedia.org/wiki/Moon#Formation, illetve sokkal
részletesebben: astro.u-szeged.hu/szakdolg/bodacsi/dip3.html). Illetve
Bodács István teljes szakdolgozata is ajánlható,nagyon jól összefoglalja a
Hold földi hatásait is: astro.u-szeged.hu/szakdolg/bodacsi/index.html.
Visszakanyarodva az ütközéshez: a folyamat entrópianövekedéssel járt,
tehát idben visszafelé nem játszható le, vagyis a Hold eredete nem
bizonyíték amellett, hogy el tudja, el tudná hagynia Föld környezetét.
A gömbhalmazokkal kapcsolatban hasonlóan cifra a helyzet: a gömbhalmazok
ugyanis saját bels dinamikájuk alapján is el tudnak párologni!! (L.
Binney, Tremaine, Galactic Dynamics, Princeton Univ. Press., NJ, USA,
1988). A kulcs ismét az entrópia: a gömbhalmaz a végtelen entrópiájú
állapota felé tartana, ez pedig egy olyan gömbhalmaz, amelynek a
kiterjedése végtelen, a sebességdiszperziója viszont mindenhol ugyanannyi.
Vagyis a csillagok úgy akarnak kijutni a halmaz mindenkori peremén
kívülre, hogy szép nagy sebességük legyen, ami miatt megsznik a kötött
állapotuk és távoznak a halmazból. (Lehetséges ez energetikailag? Igen: a
végtelen entrópiájú gömbhalmaz centrális srsége is végtelen, vagyis a
reális gömbhalmazok magja a fejldés során összeomlik, ami az evaporáció
energia-fedezete.)
De az evaporáció a legegyszerbb rendszerben is létrejön küls behatás
nélkül: a háromtest-probléma a legtöbb esetben olyan eredményre
vezet, amelyben a harmadik test véges idn belül szabad állapotba kerül,
és végleg távozik a rendszerbl, miközben a maradék ketts "felkeményedik"
(=csökken az összenergiája).
SzMGy