MAGYAR CSILLAGÁSZATI EGYESÜLET - CSILLA LISTA ARCHIVUM #6334

Szomorú hír napéjegyenlőségkor
Sanóczky József temetése


Dátum: 2009. március 21., 09:04
Feladó: Hegedüs Tibor -- hege (a) electra.bajaobs.hu
Tárgy: Szomorú hír napéjegyenlőségkor


Kedves Csilla tagok!


Nemrég kaptuk a hírt Beremendről, hogy tragikus hirtelenséggel
meghalt Sanóczky Józsi (1951-2009) amatőrcsillagász barátunk.

A pontos dátumra már nem is emlékszem, de jó tíz éve lehetett,
hogy megismertük őt. Egy kedves, lelkes, tervekkel teli, energikus
ember volt. Nem kevesebbet tűzött ki, mint hogy Villányban a
borturizmus címén egész évben odaáramló rengeteg túrista érdeklődését
(is) kiszolgálandó építsen egy csillagvizsgálót, és ott hazánk legnagyobb
amatőrtávcsövével lehessen az eget vizsgálni. Ehhez vásárolta meg
a Bajai Bemutató Csillagvizsgáló akkoriban lecserélni szándékozott
50 cm-es Newton-ját. A leszerelés és elszállítás örömteli napján
számtalan fotó készült, ezekről néz most vissza Jóska ránk. Kicsit
gondterheltnek tűnik a képen, mintha előre érezte volna, hogy nem
lesz sétagalopp, ami előtte áll... Miután nem sikerült megegyeznie a
helyi önkormányzattal, Siklós volt a következő ötlete, ahová végülis
az összeszerelésre-felújításra átszállítottuk a műszert.  Először jól  
indultak
a dolgok, a polgármester felajánlott a vár alatt egy helyet.  A megindult
tervezés, előkészítő munka  viszont egyre jobban elhúzódó huza-vonába
ment  át, erről már kevesebb részleteket tudunk. A lényeg az, hogy végül
dugába dőlt az egész. Jóska elkeseredését magánéleti problémák is tetézték.
Végül még a távcsövet is elvesztette. Szomorúságáról elképzelésünk sem
lehet!

Az MCSE pécsi helyi csoportjába gyakran bejárt,  néha bennünket is
felhívott, de az utóbbi időben már teljesen eltűnt. Beremendre költözött,
ott élt. Ahogy élettársa mesélte, még szövögetett terveket. De pár napja,
biciklivel elszaladt a boltba, ahonnan már nem tért vissza... Terveit,
ötleteit
magával vitte... Ilyenkor belemar az emberbe az önvád: miért nem álltunk
melléje, próbáltunk segíteni neki... De mindannyiunk önzősége nálunk is a
saját bajaink orvoslását tolta előre a mindennapok során. És csak ilyenkor
döbben rá az ember, hogy valaki másnak több segítségre lett volna szüksége,
mint magunknak. Józsi kedves, barátságos és hálás személyének emlékét
megőrizzük, mindig olyannak fogom látni, mint amikor egy vidám hangulatú
esti bográcsos vacsorán egy kis belga csoporttal vendégül látott
bennünket....

Nyugodj Békében, Drága Barátunk!

+

                                                                         
Hegedüs Tibor

   
Kezdőlap | Levelezőlisták