Dátum: 2009. május 08., 11:15
Feladó: Szabó M. Gyula -- szgy (a) titan.physx.u-szeged.hu
Tárgy: A Nap napja Szegeden
"A Szegedi Csillagvizsgáló május 7-én egész napos Nap-bemutatást szervezett
a Dóm téren, csatlakozva ezzel az SZTE Kulturális Iroda által szervezett
A Nap napja rendezvényhez. Tíz óra leforgása alatt nyolcszázan
látták a kromoszférát és a protuberanciákat." --
- lehetne ez egy hivatalos tudósítás az eseményről. Szubjektíve
úgy kezdődött a dolog, hogy az én feladatom lett volna reggel 9-re
két távcsővel kitelepülni a Dóm térre. A fehér fényű megfigyelést
a Szegedi Csillagvizsgáló műszereivel meg tudtuk oldani,
a H-alfa megfigyeléshez a bajáról kölcsön kért, illetve Hege által
e célra felajánlott Coronado műszert tettük egy Telemotorra. (Az
applikálásban a Kísérleti Fizika tanszék, elsősorban Szántó Zoli
elévülhetetlen érdemeket szerzett.)
Szóval reggel fél 9 volt a cél időpont. Ehhez képest háromnegyed
nyolckor konstatáltam, hogy bezáródtam a lakásba, a feleségem,
helyesen, bezárta kívülről az ajtót, én viszont a saját kulcsomat, helytelenül,
az autóban felejtettem. Halk segélykiáltások az ablakon, slusszkulcs kidobása
a negyedik emeletről, reménykedés, hogy a segítő személyzet nem
fogja meglovasítani az autót. Nem lovasította, fél óra késéssel bár, de
kimentettek a lakásból.
Ezután mérsékelt száguldozás Újszegedre a távcsőért, okulárokért,
és kis késéssel, még 9 előtt megérkeztem a Dóm térre. Addigra ott
már Dwornik Marek várt, és hamarosan installáltuk a fehét fényben dolgozó
távcsövet és a "fény-kísérletek" bemutatóasztalt. Marek tíz körül
elment kajak edzésre, ekkorra viszont megérkezett a "heroikus" kontingens,
először Miltner Tímea, majd Boros Rita, Kun Emma, Tóth Tímea,
Szűcs László is. Egy kis késlekedéssel sikerült beállítanunk a
Coronado távcsövet is - azonban a negyvenszeres nagyítás
mellett nem voltak nagyon meggyőzőek a protuberanciák. Ki kellett
menni megint Újszegedre erősebb okulárokért!
Közben tele lett a Dóm tér iskolásokkal, legalább tíz általános iskolai
és néhány gimnáziumi osztályt fogadtunk. Nagy sikert aratott a Nap
képe, legalább ugyanennyire volt népszerű a prizmás szivárványkészítés,
a kézműves asztal (Nap-kalap) és a Nap-táncház is, élő zenével
(és jó messzire a távcsövektől). Nem várt eredménnyel sikerült bemutatni
a Nap színképét az iskolásoknak az egyszerű kézi spektroszkóppal.
Nem vártam, de egyértelműen megtalálták az abszorpciós vonalakat,
és megértették ezek jelentőségét is (kémiai elemek ujjlenyomata;
miből vannak a csillagok, távoli csillagoknak mekkora a mérete,
tömege, milyen gyorsan forognak, hogy mozognak hozzánk képest.
"Ezt mind meg lehet tudni??" - hangzott el sokszor a viszontkérdés.
Láthatóan tetszett a gyerekeknek, volt, aki ötször állt sorba a spektroszkópnál.
Nem először tapasztaltam, hogy csillagászatról beszélni tíz éveseknek
a legélvezetesebb.)
Esélytelen volt, hogy ilyen körülmények közt elszakadjak az okulárókért
kiszaladni, így Szűcs Laci vállalta a feladatot, biciklivel. Mikor megérkezett,
végre 114-szeres nagyítással tudtuk megfigyelni a kromoszférát, és,
hát, leesett az állam. Még ilyen szépnek soha nem láttam a Napot!
H-alfa megfigyeléses tapasztalataim az 1994-es ágasvári táborig nyúlnak
vissza, ahol, meg kell mondjam férfiasan, semmi különöset nem láttam
a Napon. Később még 1 vagy 2 alkalommal néztem, és talán a tegnapi
napra már hozzászoktam ahhoz, hogy mit kell látni, vagy egyszerűen
a műszer összeállítás sikerült most kivételesen jól (és kivételesen
tiszta volt az ég), nem tudom, mindenesetre valóban lélegzetelállító
volt. A fotoszféra fölött lebegő "szőrös" sáv, elsőre mintha életlen lenne a kép,
vagy kettőzne a távcső: az egész peremen követhető volt a kromoszféra.
8-10 különböző protuberanciát láttunk megerősödni, eltűnni, váltogattam
a képkivágást, hogy a legszebbet lehessen mindig megfigyelni. Majdnem
mindenki látta a protuberanciákat, de elég sokan nem értették elsőre, hogy miért
nem kör alakú a Nap (amely természetesen kilógott a látómezőből).
Közben a Dómban Csiszár Imre tartott egymás után Foucault-inga kísérleteket,
ahová számos gimnáziumi osztály látogatott. Utána ők is kijöttek Napot nézni,
délre már legalább 300 fiatalt fogadtunk a távcsöveknél. A Dóm tornya
és altemploma is látogatható volt, több asztrototót is lehetett készíteni,
és a téren krétával készítettünk egy analemmatikus napórát is.
Délután a "nagyobbak" részvételére számítottunk, a színpadon többé-kevésbé
sikeres körülmények közt zajlottak előadások (LED-es nagyképernyőt kértem,
de csak projektort hoztak, amit a nappali fényben természetesen nem tudtunk
használni, és az úgy nem volt igazán jó...), a legsikeresebb A Nap a zenében
című előadás volt, az egész térre kihangosítva Monteverdi, Haydn, Mozart, Debussy,
Richard Strauss, Bartók műveit. Közben mindkét távcső változatlanul "padlógázzal" dolgozott, pár perces,
összesen kb. 10% felhőszüneteket kivéve soha nem állt üresen az okulár vége.
A fehér fényű távcsőnél Rita, Emma és a Tímeák, a H-alfánál én és ott is besegítettek a lányok,
valamint Szűcs Laci, a mindenes... egy fél szabad percünk nem volt, viszont gyakran kellett
egyszerre három kérdésre válaszolni és a távcsőre is vigyázni, visszaállítani, ha ellökték stb.
Délután 3-tól két koncert vette kezdetét a színpadon, ami újabb embereket hozott a térre,
és az eddig 8-10 emberből álló (folyamatos) sor hamarosan több kirándulócsoport
méretűre duzzadt... Este 6 után az alacsony napállás miatt kellett a bemutatást befejeznünk,
de mintegy 10 óra folyamatos, tűző napon állásal és rohangászással a hátunk mögött nem volt
már nehéz erre rászánni magunkat.
Az esemény a helyszínen nagy sikert aratott, bár a médiában legföljebb közepes visszhangot váltott ki.
Becslésünk szerint 800, a Kulturális Iroda munkatársai szerint több, mint ezer embernek
mutattuk meg a Napot, fehér fényben és H-alfában, ami - a létszámot tekintve -
a Szegedi Csillagvizsgáló egyik legsikeresebb, időtartamát tekintve egyik leghosszabb
bemutatása lett. Folytatás talán(!...) jövőre, a nagy sikerre való tekintettel...
SzMGy