Dátum: 1998. augusztus 15., szombat (07:05 UT) |
Feladó: Tepi |
Tárgy: Perseidak '98 |
Egy rövid élménybeszámoló a maximumról. Népes (7-8 fős) csapatunk az immár
szokásos helyen, Tata közelében a Gerecsében, a Tardosi fennsíkon készült
a két éjszakás megfigyelésre. A nappali 35 fokok ellenére éjszaka tűrhető
volt az ég állaga - legalábbis, amíg a Hold fel nem jött. Sajnos az első
éjszaka 11/12-én olyan későn értünk ki a terepre, hogy a sajt már magasan
járt. Kempingszékekkel egészen jól kitakartuk, és 3 és fél óra alatt közel
60 meteort láttunk. "Nem nagy eresztés" - mondhatja az olvasó,mi is úgy
éreztük.
Másnap (12/13) koraeste kiköltöztünk, hiszen az egyik maximumot 12-én estére
jelezték előre. Láttunk is pár meteort, de egyiktől nem vertük magunkat a
földhöz. (Márcsak azért sem, mert rajta feküdtünk...) Azután feljött a Hold,
előkerültek a kempingszékek, majd pedig nyugat felől a fátyolfelhők is,
amelyek a Holddal összejátszva lassan értelmetlenné tették a munkát. Másfél
óra alatt közel 50 meteort láttunk. Utána pedig jól elszórakozgattunk,
zenélgettünk a páramentes langymeleg éjszakában.
A legsúlyosabb, hogy a "Perseida-minimum" alatt egy nagyobb valamirevaló
tűzgömböt sem láttunk. Illetve egyszer a hegy mögött egy hatalmas
vibráló zöldes fénylésre lettem figyelmes - tuti biztos, hogy egy távoli
tűzgömb fénye (nem villám). Korántsem biztos, hogy perseida volt, sokkal
inkább az aquarida rajtagokra jellemző az ilyen dizájn! Az éjszakák hőse
viszont egyértelműen a látott pár capricornida meteor! Fantasztikus, lassú,
fényes, nyomot hagyó, sétálós meteorok - semmi mással össze nem keverhetően.
Meglepő, hogy az aug. 1-je környékére jósolt maximum után ilyen sokáig
produkálják magukat. Visszatérve pedig a Perseidákra, hát úgy látszik,
lassan "leírhatjuk" a rajt. :-) Hej, visszasírjuk a 90-es évek elejét!...
Tepi
Tepliczky Istvan -
Magyar Csillagaszati Egyesulet, titkar