Dátum: 2009. június 18., 08:50
Feladó: Szabó M. Gyula -- szgy (a) titan.physx.u-szeged.hu
Tárgy: Re: ---== CSILLA #6431 ==---
A fény taszításához:
Az ilyen, egymillió naptömegű, akármekkora gömbfelület saját magát is
gravitálja, mégpedig úgy, mintha egymillió naptömegnyi tömeg vonzzaná a
centrumból az egészet. Ezért a levezetés szerint sem fog a hártya
szétfújódni.
Másrészt ilyen kis sűrűségű anyagi hártya nem is létezik (miből is lenne,
ha összefüggő lenne? pár molekularétegből álló folyadékból? azonnal
szétszedi nagyobb, különálló cseppekre a kohézió). Ami létezhet, az
mikrométeres nagyságrendnyi porszemcsék sokasága pl., aminek viszont
rögtön "normális" sűrűsége van, 2-3-4-5 g/cm3 pl.
Ebben az esetben egy béta jelű paraméterrel szokták jellemezni a
gravitáció és a fénnyomás hányadosát. Béta független a naptávolságtól, és
ez fontos. Ha béta kisebb, mint 1, a részecskét jobban taszítja a
fénnyomás.
Van egy csomó ilyen porrészecske a kis mérettartományban. Persze másként
viselkednek a grafitos, bazaltos, szilikátos vagy üveges részecskék,
megint másként a fémpor, másként viselkedik, ha a részecskék oktaéder
alakúak, másként, ha henger alakúak, és kicsit másként, ha mágneses
orientáció is van. Úgyhogy a dolog egyrészt összetett, másrészt elég jól
kidolgozott elmélete van ennek az egész portaszítósdinak mintegy húsz éve.
Az, hogy az egyedi porszemcsék nem fújódnak ki a világűrből, az azon
múlik, hogy a gravitáció a Naptól távolodva gyorsan csökken, béta
konstans, a fénnyomás szintén gyorsan csökken, tehát a kifelé ható
gyorsulások is gyorsan csökkennek. Más csillagok vagy galaxisok hatása
pedig egészen minimális, hiszen az éjszakai égbolt sokkal sötétebb, mint a
nappali. Tulajdonképpen az Olbers-paradoxon öli meg a fényes energia
hipotézisét.
A gondolatmenet még egy hibás lépést tartalmaz, keveri a vonatkoztatási
rendszereket. Pedig kozmológiai szinten nincs is vonatkoztatási rendszer,
mert mihez viszonyítsuk a világegyetemet?! Lokális rendszerek vannak, és
az általános relativitáselmélet épp ezért lokális differenciálokkal
dolgozik. Ezért is van, hogy pl. a gravitáció sem erő benne többé,
hanem a téridő lokális szerkezetén múlik minden. Szóval, keverednek a
rendszerek akkor, amikor megállapítást nyer, hogy a porrészecskét mindenki
fújja magától elfelé, nyilván a galaxisokhoz rögzített vonatkoztatási
rendszerben. Ezek után jön az a tézis, hogy tehát a porrészecskéhez
rögzített vonatkoztatási rendszerben a galaxisok távolodnak majd a
porrészecskétől. Márpedig épp az előbb állapítottuk meg, hogy a
porrészecske gyorsuló vonatkoztatási rendszer, és az áttérés egyáltalán
nem ilyen egyszerű. Ha a porrészecske gyorsulását, amelyet egy kis erő
okoz, ezzel a trükkel átvisszük a galaxisokra, azzal óriásira szorozzuk
ezt az "erőt", hiszen a galaxisok hasonló nagyságrendű gyorsulásához
annyival nagyobb erőre van szükség, amennyivel egy galaxis tömege nagyobb
egy porrészecskénél. Így fölszorozva a porrészecskére ható erőket, nyilván
elő lehet állítani a világegyetemet tágító erőket, matematikailag, de
fizikailag helytelenül, és ezért ennek semmiféle fizikai realitás nem
felel meg.
Nem beszélve végül a kozmológiai elvről. Ha a világegyetem izotróp, a sok
galaxis fénnyomása a részecskére pont kiegyenlíti egymást, és a részecske
nem mozdul sehova.
Üdvözlettel,
SzMGy