Dátum: Wed, 30 Sep 2009 17:06:56 -0700 (PDT)
Feladó: Igaz Antal
Tárgy: Beszámoló az IMC2009 meteoros konferenciáról
Sziasztok!
Megpróbálok egy rövid összefoglalót közzétenni a meteorozás iránt érdeklődőknek az Nemzetközi Meteoros Szervezet idei konferenciájáról (IMC2009).:
Az IMC-t évente rendezik meg, idén a horvátországi Porec-ben tartották. Sajnos itthonról mások nem jelentkeztek, így csak ketten, nővéremmel utaztunk Magyarországról.
Az egész konferencia hangulatára az informális, baráti atmoszféra volt jellemző, különösen hasznosak voltak a kávé melletti, vagy éppen kirándulás közbeni eszmecserék.
Főleg a szakmai részről szeretnék írni, az alábbiakban foglalom össze az érdekesebb előadásokat:
Néhány előadó (David Asher, Galina Ryabova...) a pályaszámítási módszereket, szimulációkat, meteorraj előrejelzéseket, az ezzel kapcsolatos legújabb eredményeket ismertette. Úgy tűnik, hogy a szülőobjektumok korábbi keringéseinek, anyagkidobódásainak figyelembevételével - egyre több részecskét felhasználó, szuperszámítógépeken futtatott szimulációkkal - egészen pontos előrejelzések születnek a nagyobb rajokra. Az eremények folyamatos pontosításához alapvető fontosságúak az amatőrök által beküldött vizuális észlelések.
Felix Bettonvil továbbfejlesztett fotós állomását mutatta be. Ebben a korábbi forgószektort folyadékkristályos fényzár helyettesíti, amely szinuszosan változtatható kitakarást, ezáltal pontosabb sebességmérést tesz lehetővé.
Mások (Javor Kac, Mitja Govedic) optikai rácsot helyeztek meteorkamerájuk objektívje elé, ezáltal sikerült néhány tűzgömb spektrumát felvenniük. Ebből egyelőre csak azt sikerült megállapítaniuk, hogy a tűzgömb anyaga nagymértékben hasonló egyes üstökösök és kisbolygók anyagához.
Sirko Molau közzétette a 10 éves IMO videometeor hálózat eddigi eredményeit. Összesen 450.000 meteor adatainak feldolgozásával teljesen hasonló következtetésekre jutottak, mint a Japán SonataCo hálózat. A független adatbázis és feldolgozás, valamint az eltérő módszer (egyállomásos / szimultán állomásos) nagyon hasonló radiánstérképhez és ugyanannak a 12 új rajnak a kimutatásához vezetett.
Bemutatkozott a 22 kamerát számláló horvát és a 30 kamerát üzemeltető lengyel videometeoros hálózat. Úgy tűnik, hogy ők az eredmények helyi feldolgozásában gondolkodnak és nem csatlakoztatnak minden kamerát az IMO hálózathoz.
Rainer Artl az amatőr módszerek jövőjét elemezte. Fontos üzenete, hogy a vizuális észlelésnek továbbra is kiemelt szerep jut a rajaktivitás nagy időbeli felbontással történő meghatározásában. Az automata videós észlelőhálózatok kiépülése mellett egyre kevesebb tudományos szerep vár a rajzolásos technikára, különösen a macerás utófeldolgozás miatt, ami rendszereint meg sem történik. Lengyel kollegák viszont rámutattak, hogy a rajzolásos módszer kiválóan alkalmas kezdő észlelők oktatására, a rajok és az égbolt megismerésére, azaz továbbra is javasolt. A fotózás, ill. a kombinált videós-fotós hibrid észlelés a földet érő darabok megkereséséhez lenne szükséges. Több, pl. a meteorok mágnesezettségét vizsgáló kutatócsoport érdekelt lenne a meteoritok minél korábbi fellelésében.
Honfitársunk, Gucsik Arnold (Max Planck Institut) a földi meteorkráterekről és az azokat létrehozó becsapódó testekről, ezek összetételéről, illetve új elemzési módszerekről tartott érdekes előadást.
Rádiómeteoros témában kiemelném Cis Verbeeck előadását, aki a radaros technikában használatos antennák karakterisztikájának, a radiáns helyzetének ill. égi útjának elemzésével kiszámolta a nap során elvileg várható beütésszám érzékenységet, és ezt nagyon jó egyezéssel illeszteni tudta a vizuális észlelési adatokra.
Jean Rault előadása úttörő jelentőségű volt a maga nemében, ugyanis először volt képes nagyszámú (500-ból 147) egyezést kimutatni VLF (nagyon alacsony frekvenciájú rádiójelek) és meteorok feltűnése között. A VLF jelekkel magyarázható, hogy egyik-másik meteor feltűnésekor miért hallunk sercegésre, pattogásra emlékeztető hangjelenséget, bár a jelenség fiziológiája nem ismert.
A szakmai program során a Tungusz esemény is szóba került. Bemutattak egy elemzést, melynek során a helyi famintákból kimutatott, a robbanás plazmájából újrakondenzálódott szemcsék anyagösszetételét vetették össze többféle meteorit összetételével. Ebből kiderült, hogy a jelenséget egy a légkörben felrobbant közönséges kőmeteor okozta és nem számíthatunk becsapódási kráterre.
Az előadások mellett lehetőségünk volt a Visnjan-i obszervatórium meglátogatására is. Itt megnéztük a VLF állomást, a félkész 1m-es f/3-as robottávcsövet és a pazar épületet.
Elnézést, ha hosszú lére eresztettem, de talán jó ez kedvcsinálónak is, hátha jövőre többeket is érdekel.
Akit esetleg bővebben érdekelnek a részletek, keressen meg.
Üdv,
Anti