Dátum: Sat, 22 May 2010 03:10:57 +0200
Feladó: Hódi Gyula
Tárgy: Re: ---== CSILLA #6743 ==---
Hege, minden szavad a helyén van. Látom, hasonló dolgok láttán szoktunk morogni. :-/ Például: ">...oh, én mindig
is kettes voltam fizikából...< ez ma erény...!?" És az a baj, hogy ugyanezen már az a feleségem - aki egyébként könnyedén megmenekült a feltételesen kilátásba helyezett befalazástól - is fel tudja húzni magát, aki a fizikát már tényleg nem tudja sem élvezni, sem érezni. Mert a felemás képzettséggel büszkélkedni azért még nem szükséges szerinte sem.
Én is abban a hitben vagyok, hogy a biológia és kémia kutatási ágazatai ma a világ teteje. A legnagyobb fejlesztési befektetéseket talán itt látjuk világszerte, és a gyógyszergyártás, az orvostudomány, a genetika, az élelmiszervegyészet, az új tulajdonságú anyagok kifejlesztése és a tömegtermelésük kifundálása hozza a legjobban várt eredményeket. Amelynek az alapjait pedig a fizika és a mérnöki-technikai ismeretekkel teremtik meg. Ezzel szemben: "az országban összesen 4 fő tanul fizikatanárnak" Nyugtass meg, hogy valamit elírtál, vagy én értem másként, mint ahogy szántad, mert ilyen ijesztő dolgot még a mai világban sem olvashatok minden héten. Harminc éve az országban 4 fő tanult csillagásznak, kezdetben én is ott voltam az aspirálók között, de nem voltam elég jó, más szakra álltam át. Négy csillagász vagy négy fizikatanár, nagyon nem mindegy. Matek-fizika tanári szakos volt talán 80, és ez csak az ELTE egyedül. Fizika szakra nekem akkor nem lett volna esélyem, noha a matfizre eredményesen felvételiztem, és a fizikát szerettem a legjobban. Csak ahogy írtad, "a legjobb képzettségű, legkiválóbb gimnazisták mentek fizikusnak".
Az egyetemek működésének itthoni zavarait én sem értem. Azt szoktuk hallani, hogy az USÁ-ban az ilyen meg olyan egyetemek kutatói érik el a világraszóló ilyen meg olyan eredményeket. Ott az egyetemek, úgy tűnik, arra törekednek, hogy saját kutatóintézetként is meg tudják állni a helyüket egyrészt a tudományos életben, másrészt a piacon. (Vagy fordított sorrendben.) És a legmenőbb, legsikeresebb intézetekként gyakran egyetemeket hallunk megnevezve. Nálunk is van ilyen, tudom. Néhány. Vajon itt miért lehet cél ezek elhanyagolása vagy leépítése?
A csillagászati alapismeretek, amelynek birtoklása a mi legfontosabb közös ismertetőjegyünk, nem tartoznak a nagyon fontos dolgok közé, ezt nem tagadjuk. Igaz, hogy kutatási ágazatként olyan technológiai megoldások kidolgozásának ösztönzője volt és remélhetőleg lesz is, amelyekre szükség lett máshol is, de az emberi élet minőségét nem befolyásolja számottevően, hogy tudja-e az ember, hogy az a nagy fényes a nappali égen tulajdonképpen mi a rosseb. Csak az nem világos, hogy ha egy kisdiákot fontos - mert tényleg fontos - megismertetni a tölgyfa levelének alakjával, vagy azzal, hogy minek a bányászatában jeleskedik Venezuela, akkor miért nem fontos annyit MINDENKINEK megtanulni, hogy a Mars sosem fog akkorának látszani az égen, mint a telehold, és hogy ha a Holdon elejtett toll elszállna a világűrbe, akkor az űrhajósnak is így kellene járnia. Meg hogy Kepler III. törvénye nem egy üres képletet jelent, hanem azt, hogy a Merkúr évente négyszer körülloholja a Napot, a Neptunusz viszont a felfedezése óta összesen egyetlen egy kört tett meg, és éppen mostanában kezdi a másodikat. (Lesz erről valami kis hírverés valahol?)
Az meg, amit a film folytatásáról Vaskúti mesélt, hát, mit lehet még hozzátenni ehhez. Mert rendben van, ma már viszonylag kevés szovjet filmet mutat be az RTL Klub a Vörös Hadsereg harcáról a nácik ellen, viszont mostanában még valami sorozat is ott megy a tévében az amerikai hadsereg katonáinak küzdelmeiről, ugyanazokban az években. Ha már iskolába nem járt a műegyetemista, már tévét sem néz? Vagy ha néz, akkor nem ragad meg az agyában valami emlékfoszlány? Akkor meg jó kis egyetemista lehet. Hiszen persze, én sem a történelemkönyvekből emlékszem a legjobban a háború egypár nagy eseményére, hanem filmekből, idősebbek szavaiból, mindenféle ebből-abból. Mivel akkoriban nagy körültekintéssel végigbombázták szinte az egész országot, minden környéken szóba kellett kerülnie legalább alsó tagozatban annak, hogy abban a faluban mikor volt az ostrom vagy a felszabadulás, effélék. Rengetegszer láthattuk, hogy álláshirdetésekben egy munkakörhöz felsőfokú végzettséget várnak el. Azt nem mondják meg, hogy kohászmérnöki vagy irodalomtörténészi diplomát szeretnének látni, csak valamilyet. Ez a vélekedés még arra épül, tévesen, hogy egy felsőfokú végzettséget szerzett ember általában iskolázott, művelt, tanulásra képes ember. Ennek a hitnek most már meg vannak számlálva a napjai, azt hiszem. És a gödörnek még a felénél sem járunk, mert ahogy Hege is írta, most következik az az űr, amikor valami tévedésből tanárként elhelyezkedő, a fentiekhez fogható műveltségű figurák fogják képezni az iskolásokat, akiknek aztán - ennek ellenére - valami felemelkedést kellene mutatniuk.
Igen, az a baj, hogy nem csak a természettudományos műveltség szintje zuhant porba, az általános műveltségé is. Mi csak bosszankodunk, de a kormányoknak ennél többet kellene észrevennie. Egyszer láttam valami internetes játékot, amelyben műveltségi kérdésekre kellett minél gyorsabban válaszolni, és egy távoli ellenfelet pár kérdésben legyőzni. Elképzelhető, hogy még most is van valami ilyen. Na, egy ilyen oldalnak a működtetői tudnák a legbiztosabb adatokat szolgáltatni az oktatási kormányzat számára, és nem is kerülne százmilliókba. Persze ha "MB és HI" sem vette a szívére a színvonal zuhanását, akkor miért hinnénk abban, hogy más majd úgy tesz.
HGy