Dátum: Mon, 31 May 2010 11:08:32 +0200
Feladó:
Tárgy: Volt-e ősrobbanás?
A csillagászati megfigyelések kapcsán sok probléma felmerült az ősrobbanás elméletével.
Richard Lieu profeszor és munkatársa, Jonathan Mittas (Alabamai Egyetem, Huntsville) az Astrophysical Journal c. rangos szaklap hasábjain fogalmazta meg kétségeit. Szerintük a Világegyetem mikrohullámú háttérsugárzásában megfigyelt hideg foltok mérete túlzottan hasonló. Lieu és munkatársai szerint a hideg foltok megfigyelt méretének szélesebb eloszlást kellene mutatnia: jobban el kellene térnie egymástól a mért értékeknek, nagyobb szórást kellene tapasztalnunk az átlagérték körül. Indoklásuk szerint az egyik hideg foltból érkező sugárzás útja során nagyrészt üres téren halad át, míg hozzánk érkezik, egy másik hideg foltból induló sugárzás útjába viszont galaxisok, galaxis halmazok esnek. Gravitációs hatásuk úgy hat az elektromágneses sugárzásra, mint egy lencse - a nagy tömegek eltérítik a közelükben elhaladó sugárzást, megváltoztatják a haladási irányát, ezért műszereinkhez érve a háttérsugárzás elvileg nem a hideg folt eredeti kiterjedését mutatja, hanem annál nagyobbat. A megfigyelt foltnagyságok viszont alig térnek el egymástól, nem szórnak az értékek, azaz a kutatók nem tudták kimutatni a gravitációs lencsehatás fellépését.
A kritikus vélemények egyre újabb, ellenőrizhetetlen feltevéseket illesztenek a modellekbe, hogy összhangot teremtsenek a megfigyelési adatokkal. Az első ilyen nagyobb lépés az őstörténet ún. inflációs szakaszának feltételezése volt: eszerint közvetlenül megszületése után a fénysebességnél gyorsabban tágult volna a Világegyetem. Más megoldás a sötét energia (a gravitációval ellentétes hatású "taszítóerő") fogalmának bevezetése, amire azért volt szükség, hogy magyarázatot adjanak a Világegyetem gyorsuló ütemű tágulására. A sötét energiát azonban még senki sem észlelte, nem mérte, és a mibenléte is teljesen ismeretlen.
Problémát okoznak a Spitzer teleszkóp mérései is. Az ősrobbanás után 600 millió ? 1 milliárd évvel kialakult galaxisokban vörös óriás típusú csillagokat észleltek. Vörös óriás állapotba akkor kerülnek a csillagok, amikor ?elégették? az összes hidrogént. Ehhez 1 milliárd év nem elegendő.
A fiatal világegyetemben olyan fiatal galaxisokat is találtak, amelyek kialakulására az ősrobbanás elmélet szerint nem volt idő.
Nemrég bejelentették, hogy a Hubble űrtávcső méréseinek értékelése szerint az ősrobbanás nem 13,7 milliárd, hanem csupán 12 milliárd éve történt. Ezek után az ugyanezen eszközzel talált 13 milliárd éves csillagok léte nehezen magyarázható.
Ha az egyetlen ősrobbanásból keletkezett világ igaz lenne, akkor
- Tejútrendszerünkből az ősrobbanás középpontjától kifelé kevesebb csillagot látnánk, mint más irányban
- Tejútrendszerünkből az ősrobbanás középpontjától kifelé kisebb távolságban találnánk csillagokat, mint más irányban
- Tejútrendszerünkből az ősrobbanás középpontjától kifelé alacsonyabb sebességgel távolodnának a csillagok, mint más irányban
A kvantumfizika és az általános relativitáselmélet kombinálásával Abhay Ashtekar professzor (Pennsylvania Állami Egyetem, USA) és tanítványai olyan modellt dolgoztak ki, amellyel az időben visszafelé modellezve a folyamatokat keresztülhaladtak az Ősrobbanás pillanatán, és egy fizikailag a mienkhez hasonló, "korábbi" univerzum képe bontakozott ki előttük.
A rangos szaklap, a Physical Review Letters hasábjain közölt tanulmányuk szerint az előző világegyetem összehúzódóban volt, téridő-geometriája pedig a mienkhez hasonló lehetett. A gravitációs erők egyre kisebbre zsugorították ezt a miénket "megelőző" univerzumot, mígnem a téridő kvantumtulajdonságai miatt a tömegvonzás taszítássá alakult át. Ashtekar és munkatársai szerint a klasszikus Ősrobbanás, tehát a Big Bang helyett valamiféle "nagy visszapattanás" (Big Bounce) ment végbe.
A kutatók számításaikat a paraméterek változtatásával sokszor megismételték, de a "nagy vissza-pattanás" nem tűnt el
Üdvözlettel:
Faragó György