Dátum: Mon, 20 Sep 2010 21:05:23 +0200
Feladó: Marton Géza
Tárgy: Pécsi Napórás Találkozó
Esős, borongós idő fogadta a pécsi Napórás Találkozóra érkező napóra
barátokat.
A szomorú idő nem szegte kedvét a társaságnak és jó hangulatban, vidáman
üdvözölték egymást a régi ismerősök.
A jó hangulatot csak fokozta a rendezvény helyszínéül szolgáló Civil
Közösségek Háza.
A délelőtti előadásokat, a nemrég szépen helyreállított épület dísztermében
hallgathatta a közel harmincfős közönség.
Keszthelyi Sándor köszöntötte az egybegyűlteket a pécsi amatőr csillagászok
nevében.
A Napórás Találkozók rövid történetének ismertetése után Köszö előadásával
kezdődött a program.
A napórákhoz kapcsolódó szférikus csillagászati ismeretek címmel,
a napórák készítéséhez szükséges alapvető földrajzi helymeghatározás
alapjairól szólt.
Másodikként Herczeg Tamás, aki "civilben" biológus, mesélt ifjabb Hans
Holbein Követek című festményéről.
A történelmi háttér színes felvázolása után részletesen bemutatta a
festményen található
középkori csillagászati műszereket és napórákat. Mint megtudtuk az
előadásból
a megfestett műszerek és időmérők mind egy dátumra utalnak, 1533. április
11-ére, nagypéntekre,
amikor a kép készülhetett. Az ismertetett tárgyak egy éggömb, egy hengeres
napóra,
egy összetett napműszer, kvadráns, egy torquetum, egy polihedrális napóra,
ami két összefordított csonka gúla,
melynek nyolc oldallapján és tetején is egy-egy napóra van, valamint egy
földgömb és néhány hangszer.
Mahler Ede - Az utolsó magyar polihisztor címmel hamarosan megjelenő könyvét
Rezsabek Nándor mutatta be a hallgatóságnak.
Mahler a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Tudományegyetem tanára, a
Nemzeti Múzeum régésze foglalkozott asztronómiával,
matematikával, geodéziával, nyelvészettel, valamint a csillagászat és a
történettudomány határmezsgyéjén pótolhatatlan kronológiai számításokat
végzett.
A szünetben a "Kozmoszkert" nevű nagyméretű horizontális napóra projektről
láthattak filmet az érdeklődők.
A tervek szerint egy közel 50x60 méteres napóra órajeleit Németh Ágnes
szobrászművész életnagyságú szobrai alkotják
és a központi szobor kezében elhelyezett tükörről visszaverődő fénysugár
mutatja a múló időt.
Az idő rövidsége miatt, mint egy suhanó árnyék, Marton Géza tartott egy
gyors előadást az Árnyékról - a napórák legfontosabb "alkotó" eleméről.
Milyen tulajdonságokkal rendelkezik a napfény által keltett árnyék és hogyan
tudjuk egyszerűen meghatározni a napóra és az árnyékvető pálca megfelelő
méretezését.
Számos érdekes elmélet született már a római Pantheonnal kapcsolatban, hogy
vajon az építők napórának szánták-e vagy sem.
Urbán László egy ajándékba kapott könyv hibás adatain fennakadva kezdett
utánajárni, hogy valójában milyen szerepet szántak a rómaiak az épületnek.
Mérnök lévén sikerült személyes méréseket végeznie a helyszínen és több
érdekes megfigyelést tett a Pantheon valószínűsíthető funkcióját illetően.
Az izgalmas beszámolóból megtudhattuk, hogy mi volt a közel 8,8 méter
átmérőjű tetőnyílásnak és
a 43 méter átmérőjű kör alaprajzú épület belső négyzethálós mintájú
padozatának a szerepe Augustus korabeli rómaiak csillagászati
megfigyeléseiben.
A délelőtti program zárásaként Vilmos Mihály gazdag képanyaggal illusztrálta
a nyáron általa készített meridián napórát.
Elmondta milyen folyamaton keresztül jutott el a megfelelő elhelyezésig, és
az "árnyékvető" végső formájáig,
ami tulajdonképpen egy kereszt alakú lyukkal ellátott lemez. A napóráról a
Szakcsoport honlapján, "A hónap napórája" sorozat
szeptemberi tagjaként bővebben is olvashatnak az érdeklődők. (napora.mcse.hu)
Az idő közben kezdett jobbra fordulni, legalábbis már nem esett az eső, csak
szemerkélt.
A szokásos csoportkép elkészítése után, amihez a négytornyú Dóm szolgált
háttérnek, ebédelni vonultunk a közeli Iparos vendéglőbe.
Az emelkedett hangulat a finom és bőséges ebédet követően csak fokozódott,
így a jóllakott csapat nekivágott a délutáni sétának, Pécs belvárosában.
Kisütött a Nap, igaz csak pár percre, de megtisztelte a társaságot az
alkalomhoz méltóan.
A séta során meglátogattuk a város néhány nevezetességét a Jakováli Hasszán
török dzsámival és minarettel kezdve.
Innen a közeli Alkotmány utcába mentünk, ahol egy déli oromfalon látható
hazánk jelenlegi legnagyobb vertikális napórája.
A következő napóra felé haladva megnéztük Memi pasa fürdőjének romjait, a
felújított Jókai tér Elefántos házát, majd a felújítás alatt álló I
rgalmas-rendi templom és rendházhoz épített kolostorszárny DK-i homlokzatán
Pécs legrégebbi napóráját.
A Széchenyi térre visszatérve felmentünk Gázi Kászim török dzsámijába.
A szomszédos Nagy Lajos Gimnázium udvarán újabb vertikális napóra volt a
következő állomás.
Itt ismét összeállt a kissé megfogyatkozott csapat egy búcsú csoportkép
kedvéért.
A Dóm felé közeledve, Pécs új kori nevezetessége, a Janus Pannonius utcai
"lakat fal", majd az ókeresztény sírkamra együttes, mint végállomás
következett.
A hivatalos program itt ért véget. Páran még megcsodáltuk a Csontvári Múzeum
kiállítását, a Találkozó szép lezárásaként.
Újra szemerkélt az eső, de a jól sikerült nap hangulatán már nem tudott
rontani.
Jövő ősszel a VII. Napórás Találkozót Egerbe, az egri Liceumba szervezzük,
ahol a híres meridián vonal szomszédságában hasonlóan tartalmas és jól
eltöltött napra számíthatunk,
abban a reményben, hogy az időjárás kegyesebb lesz hozzánk.
Marton Géza