Dátum: Fri, 07 Jan 2011 08:04:13 +0100
Feladó: Tepliczky István
Tárgy: Meteoros-napfogyatkozós Adria-túránk (élménybeszámoló)
Bár visszatérve a napi munka rohanó folyamába a napfogyatkozás már szinte
beláthatatlan távolinak tűnik :-), én is összefoglalnám az emlékezetnek
megfigyelőakciónk történetét. Jónás Karcsi szép felvételeit a LEO listán már
láthattátok, Jaro és Klári képei a www.solarastronomy.sk oldalakon lesznek fent
rövidesen. A közös túránk ötlete már egy évvel ezelőtt, a Bükk-fennsík pereméről
sikeresen megtekintett rövidke fogyatkozáskor megfogalmazódott.
3-án déltájban gyűlt össze csapatunk Tatán, két irányból érkezve, a tervezetthez
képest elég későn. De ekkor még úgy tűnt, nem is kell messzire utaznunk, hiszen
a Dunántúlon nagyszerű (bár kicsit bágyadt) napsütés volt a jellemző. De
medence-klimatológus kapcsolatokkal is rendelkező kanizsai viharvadászaink
alkonyat után hamar beálló ködösödést jósoltak (bizonytalan területi
eloszlással). Az előrejelzések ismeretében délnyugat felé indultunk, Fehérvárnál
ráhajtva az M7-esre. Este 6 körül Nagykanizsán egy hosszabb haditanácsot
tartottunk, merre is tovább, itt meglátogattak bennünket Gazdag Attiláék.
Meséltek a terveikről, a közeli horvát 1000 m-es hegységről - csábítónak is
tűnt, hogy velük tartsunk. De ezen az eddig ismeretlen terepen a prognózis
mégsem ígért "tuti sikert" (szerencsére tévesen), csapatunk pedig kristálytiszta
levegőre vágyott a fotózáshoz. Az Adria-tengerparti páratartalom- és
hőmérséklet-értékek győztek meg bennünket, hogy nekivágjunk a további 400 km-es
utazásnak.
Pár évvel ezelőtt, autópályák híján még egy hosszú napos kaland volt a horvát
tengerpart elérése - emlékezetes, hogy 1999-ben a miskolciak Zadarig autózva
látták a nagy Leonida-hullást, pontosan a megjósolt időben. Akkor mi is
elindultunk, de nem jutottunk messze egy szembejött nagy havazás miatt... Most,
11 év után viszont megvalósult az álom: este 11 körül áthajtottunk az utolsó
hosszú alagúton, amely az 1000 méter körüli hegyekből a tengerpartra vezetett.
Fent -5 és -13 fok között változott a hőmérséklet, az alagút végén +2 fokot
mérhettünk. Azonban a mosoly mégis ránkfagyott, mert a szurdokban orkánerővel
ömlött lefelé a hideg levegő, ide-oda taszigálva a jól megrakott autót! 600 km-t
utaztunk, hogy a szélviharban szétfaggyunk és műszereinket kergessük?
Zadar környékén az egyébként keskeny part menti síkság kiszélesedik, a leáramlás
szárító hatása és persze a tenger melege sajátos klímát teremt. Elhagyva a
hegyek környékét, a szél lecsillapodott, és +1-2 fokos hőmérséklet mellett
csodálatosan tiszta, horizontig páramentes ég ragyogott le ránk. Viszonylag
könnyen találtunk alkalmas megfigyelőhelyet az üdülőövezetektől távolabb, egy
köves-sziklás magaslaton. Hamar kipakoltunk, és a csapat egy része elkezdte a
folyamatos meteorozást. Gyönyörűen hullottak a quadrantidák, mondjuk úgy, az
"elvárt számban", óránként 20-30 meteorral. Extra fényes rajtagot nem láttunk,
de a bársonyfekete égen szinte mindenhol feltűntek. Hogy 4 fokkal délebb
szélességen jártunk, meglátszott az égen (hajnalban pl. a Skorpió farka jóval a
horizont fölé emelkedett).
Reggel 6 után megkezdődött a hajnalodás, nemvárt színpompával, amelytől
elszoktunk mostanában az itthoni párás-nyomasztó napokban. A napkelte nem ám
halovány-erőtlen volt, hanem amint kidugta "csücskét" a horizonton, azonmód nem
lehetett belenézni a Napba. A fogyatkozás ezt követően elég hamar elkezdődött -
hiszen nyugatabbra voltunk -, a fotósok végezték dolgukat, az internetes
közvetítés viszont kissé nehezen indult a már ilyenkor megszokott technikai
ördögtevékenység következtében. De úrrálettünk a gondokon, és örültünk, hogy
elég sokan virtuális részesei lehettek élményeinknek. A helyzetre jellemző, hogy
valamikor a fogyatkozás közepén "lett annyira időm" körülnézni, hogy
rádöbbenjek, milyen gyönyörű tájon is vertünk tanyát. :-)
A jelenség elmúlása és az összepakolás után emlékedtünk, adriázzunk-e még egy
kicsit, azonban délnyugat felől jókora felhősödés kezdődött, tökéletesen
elrontva ezzel az Adria pompás színvilágát. Utólag tudatosítottam, mekkora
mázlink volt: előtte is és azóta is komoly felhőzetek vonulnak át a térség
fölött, igazán derült idő csak a Qua-maximum éjszakáján és a fogyatkozás
délelőttjén volt! Minthogy szállást nem foglaltunk előre, hiszen nem mertük
elkötelezni magunkat, a nappal elmúlásával hazafelé vettük az irányt. De előtte
még végigkocsikáztunk a Zadar-Senj közötti sziklás kanyargós, teljesen
turistamentes tengerparti szakaszon. Azután egy szintén szélviharos völgyön
visszakapaszkodva a jeges hegyek közé, este 9 óra után értünk vissza Tatára.
Hasznos infó lehet a hasonló utazást tervezőknek, hogy 1300 km-es utazásunk
jelenlegi benzin- és autópálya-költsége kb. 60 ezer Ft körül alakult. Négyfelé
osztva persze bőven megérte a komplex élmény.
Tepi