Dátum: Mon, 6 Aug 2012 06:32:38 +0200 (CEST)
Feladó:
Tárgy: diákolimpiai híradás 2.
CSILLAGÁSZATI DIÁKOLIMPIAI HÍRADÓ 2.
Szíves elnézést kérve a sok támogatónktól és szurkolónktól,
csak most tudunk jelentkezni. Ez itt nem Európa, és ez keződik
mindjárt az elektromos hálózattal, majd az internettel és foly-
tatódik a mobilhálózattal... De végre él a kapcsolat, és be
tudunk számolni az eddig történtekről!
Először is ezúton köszönjük minden támogatónak a küldött pénzt,
a befolyt összeget önerővel megtoldva, végülis 68 db 5-5 g tömegű
csípős kalocsai paprikát tartalmazó színes, dísz-zsákocskát vettünk,
darabját 290 Ft+áfa áron. MInden zsákocskához egy kalocsai mintás
fakanál is tartozik. Ezeket osztjuk majd szét az ajándékozás idején,
ezzel "reprezentáljuk" kis hazánkat. Jövőre meg majd valami mást
találunk ki... Még egyszer köszönet az önzetlen segítőknek, majd
a későbbi, v. a Meteorban, v. Interneten megjelenő beszámolóban
felsoroljuk név szerint is a támogatókat.
* * *
A 3 diákból és két kísérőből álló diákolimpiai "különítmény"
2012. augusztus 3-án, mintegy 2 órás késéssel, kissé idegesen
hagyta el hazánk szép földjét. Történt ugyanis, hogy "technikai"
probléma miatt nem indulhatott időben, 11 óra körül a gépünk.
Nem hinné el senki, de igaz: "kereket kellett cserélni" a gépen!
Végre jóval 1 óra után elindultunk. Azt hittük, több megpróbáltatás
nem lesz már. Nem így lett.
Wahingtonban, a kb. másfél órás hercehurca után, ami az USA-ba kb.
5 percig tartó "behatolásunk" miatt kellett (belépés, csomagok
kiszedése, levámoltatása, egy 10 méterrel odébb lévő futószalagra
helyezése, és átsétálás a kilépő kapun, újabb röntgenezés és biztonsági
motozás uán) hamarosan megtudtuk, hogy várhatóan 2 órás késéssel tudunk
csak beszállni a Washington-Rio járatra... Az indoklás: a gép máshonnan
jön, és késve érkezik... Nos, a részleteket kihagyva, ezt még csak-csak
elviseltük volna (helyi időben este 10-kor indult volna a gépünk, hát
éjfélig még kibírtuk volna a várakozást) - de egy kicsivel később már
hajnalra tették, majd végül hajnali 2 órára "pontosították" a várható
indulást. Szinte összeomlott mindenki. Egyes utasok fenyegetőztek,
mások beletörődve roskadtak a székeikbe. Minket ekkor már a méreg evett...
A további 2 diákkal a washingtoni reptéren kiegészült csapat megpróbált
földön, padon fekve némi pihenést-alvásfélét mímelni, fülelve a bemondó
hangjára. Végül 3-kor szállt be az utolsó utas, és fél 4 után emelkedett
el a földtől a gép. Nem is kell mondanom, a 9 órás repülőút, az így kimaradt
éjszakai alvás miatt nagyon összetörte a társaságot.
Rióban a késés ellenére rendben vártak minket a helyi szervezők által
kirendelt guide-ok. A szállodára vittek, és a vacsorát már egy remek
helyen, osztrigás-rákos ételekkel, és mindenféle helyi finomságokkal
költöttük el, és még belefért egy felfrissítő úszás is a lefekvés előtt
(amit a szálloda tetején található medence tett lehetővé)! Közben
elcsodálkozgattunk a fölénk boruló (kissé felhős) déli égbolt csodáin: a
zenit közelében pompázó Skorpióban, és a Kentaur szép, fényes
csillagaiban, és alul lenn, alacsonyan a Dél Keresztjében! Ezzel együtt a
medencéből nézhettük a kivilágított Krisztus szobrot is. Egyes országok
küldöttségeinek tagjaival épp a medencénél találkoztunk először.
Emlékezetes este volt.
Ugyanígy fantasztikus volt a mai nap (aug. 5. vasárnap). Ma szabadnapot
kapott az egész olimpiai társaság, és 2-3 országonkénti csoportokba fogva,
"megerősített" guide kísérettel városnézés volt a program. Természetesen
az első célpont a Cukorsüveg hegy volt. Onnan gyönyörű panoráma nyílt az
egész városra. Aki nem hiszi el, hogy a világ legszebb
(fekvésű-környezetű) városa, az valószínűleg még nem látta Rio-t élőben!!!
Mindannyian boldogok vagyunk, hogy ide eljuthattunk, és mindegyikünk
köszöni ezt mindazoknak, akik ezt lehetővé tették (családjuknak,
szponzoroknak, és a helyi szervezőknek).
Azért árnyoldalak is vannak, fényes nappal, a belvárosban már ki is
rabolták az egyik csapatot: a bolgárokat. A guide-ok fokozottan vigyáztak
ránk, senkit nem engedtek lemaradni, egyedül csellengeni. Egyelőre nem is
történt velünk semmi baj.
Később sajnos eleredt a trópusi eső (ne feledjük: csaknem pontosan a déli
23,5 fokon vagyunk - bár tél van, de mégiscsak még trópusi övezet)! Aztán
kisebb-nagyobb szünetekkel egész nap esett. Ezért a copacabanai fürdést is
kétszer meggondoltuk, bár a magyar fiúk a lengyelekkel és a horvátokkal
egyetemben a második meggondolásra már mégiscsak vízbe vetették magukat!
Óriási hullámok voltak... Az esti közös (össz-olimpiai) grill vacsorára
megint elázva érkezett majdnem mindenki.
A pihenésnek így vége, sikerült szinte minden régi ismerőssel, baráttal
összeölelkezni és gyorsan kikérdezni egymást az elmúlt időről, és az
ideutazásról (a hangulat továbbra is családias, vidám). Reggel korai
indulás vár a társaságra, elhagyjuk Riót, és egy közeli kisvárosba
megyünk, ahol egymástól jól szétválasztva fognak dolgozni és versenyezni a
csapatvezetők és a diákok. Majd csak az utolsó nap találkozhatunk ismét
egymással.
A beszámolót innen folytatjuk, amint sikerül ismét Internethez jutnunk.
Baráti üdvözlet a déli oldalról: a magyar csapat nevében Hege
U.i.: bár tél van, első nap 31 fok volt, és a mai esős napon sem volt
kevesebb, mint 23!