Dátum: 1998. november 13., 9:39
Feladó:
Tárgy: Oracsbitu '98 (3/8. resz) - fokozatott tudokoptatas Petofi ...
Az 1998-as Oracsbitu igaz története (3/8. rész)
Július 6-a hétfő - fokozott tüdőkoptatás Petőfi nászhelyéig
Reggel frissen ébredtünk, az eső elállt. Gondoltunk, ellátogatunk
Bikszárdfürdőre fürödni - azonban hamar kiderült, hogy placébóról van szó,
magyarul átverés az elnevezés. Akadtak további fürdőötletek, de elvetettük,
mert a végcélba, Koltóra korán kellett megérkeznünk. Útnakeredtünk hát délnek,
a Szatmárnémeti-Nagybánya főútvonal felé. Félúton a fejünk fölé kúszott egy
nagy záporfelleg, de hihi, a lejtős úton némi erőbedobással meglógtunk előle,
pontosabban alóla. Avasújvároson megpihegtünk, és vásároltunk ezt-azt a helyi
kisboltban. Aholis egy olyan szépség elárusító leányzót láthattunk, hogy
többünknek szeme-szája elámult. A hozzá hasonlók relatív számaránya ezen a
vidéken amúgyis feltűnt - hiába, a stresszmentesebb élet, a multinacionális
cégek (egyelőre) mérsékeltebb jelenlétének betudhatóan. :-)
Gyula barátunk bárányhimlője itt kezdett igazán tetőzni, "tinédzser-
pattanásait" már nem lehett titkolni. (Ismerős állapot, tavasszal én jártam így
Csillánktól, de én legalább kaptam két hét "jutalom-betegállományt". De mit
ér, ha az ember tanár, és épp nyári szünete van. Ráadásul oracsbituzik... :-)
Szóval innentől kezdve Gyula elfoglalta helyét a "hulla" szállító kocsiban.
A következő nagyobb helyen, Szinérváralján rendeztük meg napi "főétkezésünket"
- a változatosság kedvéért a település közepén álló nagyszerű kis virágos
parkban. Ez ugyan nem volt olyan impozáns, mint Szatmárnémetiben - de hát a
település is kisebb. Viszont három parkmunkás is serénykedett, az egyiknek
annyira megtetszett Csilla lányom, hogy virágokkal kezdte elhalmozni... -
amit persze a parkból tépegetett le. Mint zöld érzelmű emberkének, nekem a
lelkem mélyén ez nem nagyon tetszett, de mindkettőjük nagyon boldog volt.
(A virágok is - még vagy fél napig!... :-( ) Épphogy befejeztük az ebédet,
és útnak akartunk volna indulni, kitört a soronkövetkező felhőszakadás.
A felhőzet első megjelenése és a zuhéj kitörése előtt általában alig 10
percnyi idő állt rendelkezésre, ami rendkívüli éberségre nevelt bennünket.
Az eső után a vizes-sáros-lószaros úttesten élmény volt tekerni Nagybánya felé,
a főúton a hatalmas forgalomban ismét hamar bekövetkezett a tüdő és az elme
telítődése. Igyekeztünk túlleni a távolságon, sikerült is a soronkövetkező
zápor előtt elérni egy benzinkutat a város határában. A fogyasztói társadalom
begyűrűzésének köszönhetően a romániai benzinkutakat is kezdik befedni,
aminek ezúttal őszintén örülhettünk. Utána igyekeztünk Nagybányát nagyívben
megkerülni. A terelő körgyűrű a város szeméttelepén keresztül vezetett,
majd egy nagy vizes mezőn át. Aztán többször is eltévedtünk, be egy sáros
faluba (újabb rövid zápor, ezúttal egy magántelken egy épülő ház alatt
átvészelve... :-), és persze a térképen jelölt bekötő út sem kötött be sehova,
létének hiányában. Minden gátló tényező ellenére egyenesbe kerültünk,
áttekertünk a széles folyóvá duzzadt Lápos patakon, és megérkeztünk Koltóra,
ahol az ottani református lelkész családja nagy-nagy szeretettel fogadott
bennünket.
Mostmár - pihenésképp - essen szó egy kicsit az időjárásról. Az egész esztendő
szélsőséges a Kárpát-medencében. Februárban, márciusban olyan meleg
időszakok voltak, hogy a természet vitustáncot járt örömében, és azt hitte,
Szicilíába költöztünk. A tavasz szokatlanul szép volt, illetve hát: egyáltalán
VOLT! - és a későtél után nem rögtön a nyár jött, mint korábban. Június elején
hirtelen 35 fokos (!) bivalyos kánikula köszöntött be 2-3 napig - utána egy
hétre viszont a szakadó esőben alig 10 fokos (!!!) volt a hőmérséklet.
"Mi lesz itt még?" - adja magát a kérdés. Nos, az oracsbitu előtti hétig
kellemesen telt a nyár, előtte 3-4 nappal viszont elkezdett kialakulni Európa
közepe fölött egy széles frontálzóna, amelyben napról napra hatalmas felhőzónák
képződtek, a hozzá tartozó záporokkal, zivatarokkal. A csapadékzónák nyugatról
keletre vonultak, eleinte 18-20 óránként, később, és pláne bent a hegyek között
szinte folyamatosan, pár óránként. Nos, ez jellemezte az egész biciklitúrát!
A domb/hegyvidék a folyamatot csak erősítette, a Krasznán épp akkor tetőzött az
(első) árhullám, amikor áttekertünk rajta Csenger határában. A további árvízi
élményekről később.
Viszatérve Koltóra, a záporok után éppen kisütött a Nap, kiderült az ég,
kifejezetten csendes, kellemetes késődélután köszöntött be. Varga Károly
lelkész vezetésével végigjártuk a hely nevezetességét, a kiskastélyt, ahol
Petőfi mézesheteit töltötte Júliájával. A földrajzilag Erdély határán fekvő
magyarlakta falu az egyik legazdagabb Petőfi-emlékgyűjteménnyel rendelkezik,
és létrehozói, gondozói fantasztikus odaadással ápolják a költő emlékét. Sokan
látogatják Koltót, a "köznép" mellett neves művészek, politikusok is
megfordulnak itt. A falu egyelőre még egy "átlagos" erdélyi falvacska
kinézetét mutatja a maga eredetiségében - a fene tudja, nekem így jobban
tetszik, mint az idegenforgalom érdekében "kikupált" mintafalvak (példák
Magyarországról: Ják, Pannonhalma, Szenna stb.). Végigsétáltunk a falun,
beszédbe elegyedtünk emberekkel, megkínáltak bennünket ezzel-azzal. Bár a
bevezető főutca egy részétől eltekintve nem volt a faluban betonozott út -
szóval nyakig sárosak lettünk -, a lelkészék ügyességének és szervezésének
köszönhetően a faluban szinte mindenkinél van vezetékes gáz és igény szerint
telefon is. Mondtam is a többieknek, jegyezzétek meg a látványt, biztos
elvetődtök még ide, lesz mihez hasonlítani, hiszen csak idő kérdése a betonút
és a vezetékes víz - akár önerőből, ügyesen! Egyébként a vízről még annyit,
ittunk a falu végén található kristálytiszta, bővízű forrásból - istenien
esett!
Mivel a kintalvástól meg kívántak kímélni bennünket vendéglátóink - pedig a
szép park nagyon csábított -, felajánlották saját családi házuk alsó szintjét,
amit nem igazán vonakodtunk elfogadni. A pálinkázás mellett elmerengtünk egy
kicsit "az élet értelméről", de nem kevésbé a másnap reánk váró közel 1000 m
magas hegyi átkelés öröméről. Kint kellemes, kissé hűvös nyári este, csillagos
éggel.